Jogosan haragszom anyukámra?

Az utóbbi hónapokban úgy érzem egyenlővé váltam egy krumplival. Egész nap ülök és nem csinálok semmit. Amíg falun laktam legalább kimehettem az udvarra vagy a kertbe ha szabadságra vágytam. De most egy panelben lakom és úgy érzem meg fogon fulladni.

Anyukám nem enged sem kutyát sétáltatni sem lemenni a kisboltba sem kocogni vagy bármilyen sportot végezni ami a falakon kívül van.Szeretnék találkozni a barátnőmmel néha az osztálytársaimmal szeretném néha érezni hogy élő vagyok. Tudom hogy félt engem de ez túlzás. A számtalan vitáink egyikében a fejemhez vágta hogy nem ismerem a várost és eltévednék. Szóval annyira senkinek tart hogy azt gondolja olyan helyre mennék ahonnan nem tudok visszajönni.

Mit tegyek hogy jobban bízzon bennem? 15 éves vagyok soha sem ittam és nem cigiztem nem hazudtam semmiről és nem pasiztam. Soha sem éltem vissza a bizalmával (amit nem adott meg :/) Mihez kezdjek egy ilyen szülővel?

15/l