20-on évesek (külön élők már), titeket keresnek a szüleitek telefonon?

Fél éve költöztem el, nem nagyon örültek neki.

Pedig munkám volt már akkor is 1 éve, és hosszú kapcsolatom, tehát a lényegi alapja megvolt.

Nem pénz nélkül akartam rohanni a 2 hetes szerelmemmel..

Valahogy sosem örültek az önállóságomnak, hogy lépni, nyitni akarok a világ felé, inkább lehúztak, hogy otthon velük a helyem, de közben el is várták, hogy adjak bele a közösbe (ezt csak mellékesen említem, ill. szívesen adtam is de már többet akartak).

Nem a kisemmizésem volt a céljuk, csupán az is irritálta őket, hogy nehogymár eltartsanak amikor dolgozom. Nah de ha ennyire zavaró voltam, miért zavarta őket az is, hogy elköltözöm? Fura.

Azóta beszélgetünk, látogatom őket hetente, ők is voltak 2-3-szor nálam, de amíg nem találkozunk, folyton én keresem őket.

Ingyen tudnánk beszélni hugomon keresztül (ő még otthon lakik), de valahogy sosem tudom őket elérni.

Nem érnek rá, stb. Jó, én sem tudom őket mindennap keresni, csak pár naponta, mert én sem érek rá, de valahogy bennem van a késztetés, hogy ha 2-3 percre megállok a rohanásba, akkor pár percet tudok rájuk szánni és kell is.

Ők viszont sosem hívnak. Most csütörtök van, szombat óta semmi jel. Nagyon elkeserít, mert páromat azért 1-2 naponta felhívja az anyukája, vagy apukája, vagy testvére. De engem senki :( És amikor eszembejut annyira sírás kerülget.

Nem akarok naponta 5-ször beszélni velük, hogy jaj mit csinálok, mit főzök, mert ez a véglet is bosszantó, de pár naponta egy pár perces beszélgetés nem lenne nagy dolog, ha érdeklődünk a másik felé.

Múlthéten áthívtak, hogy hiányzom, üljünk össze, de amúgy nem hívnak, csak megyek. De az a találkozás sem volt egy nagy felszabadulás számomra. Feszengtem, a régi sérelmek is előjöttek fejben nekem, amiket tőlük kaptam. Sosem dicsértek, kibeszéltek, és a mai napig feszengek, hogy mi van ha direkt nem hívnak, nem érdeklem őket és ha szóba is kerülök náluk, akkor csak kibeszélnek. Amikor találkozunk nem a kedves légkör van, hanem olyan hideg érzésem van, mintha nem ismerném őket.

A sorok írása közepette is összeszorul a torkom és sírnom kell.

Nálatok hogy megy ez?

22N