Szerintetek ez így gáz? Sajnos nagyon kicsi a lakás.

Albérletben lakunk a férjemmel, elég kicsi a lakás, mindössze 30 nm2. Egybe van a konyha a szobával. Az ágyunk összecsukható, tehát kanapénak is használható, amire kb 3 ember tud leülni. Az asztalunk elég pici, összesen 2 székünk van hozzá. Eddig 1x hívtuk meg a férjem szüleit és anyumékat is szendvicsezni, tortázni hozzánk, hogy legalább lássák, hogy hol lakunk, de eléggé szűkösen fértünk el. Egyébként 1 éve lakunk itt.

A konyhánk is nagyon pici, nagy sütés-főzést kb nem is tudok benne csinálni, mert az előkészítő pult is annyira kicsi. Szívesen meghívnám anyumékat vagy aput is külön, de annyira pici, hogy normálisan alig lehet leülni kajálni, meg ugye összesen 2 székünk van, nyilván ha lesz majd lakásunk, mert nem ekkorát szeretnénk venni, hanem nagyobbat, akkor oda szeretném őket hívni.

Viszont a húgom pasijának a szülei vettek egy lakást, ahol a húgom és a pasija lakik. Vagyis még csak néha-néha van ott a húgom nála, de a lényeg, hogy többet van nála, mint otthon. Múltkor már meghívták anyumékat is ebédelni, aztán most apumékat is hívni fogják. Azt tudni kell, hogy az a lakás sokkal nagyobb, kb 50 nm2, 3 szobás és külön van egy előszoba-nappali része, ahol van egy rendes asztal és székük is van elegendő, hogy több embert le tudjanak ültetni.

Most engem olyan rossz érzés töltött el, hogy nekik van lehetőségük és helyük, hogy vendégül lássák anyumékat, apumékat, mi meg itt vagyunk egy tök pici lakásban.

Nem jó érzés, mert tudom milyenek a szüleim, majd az fog visszajönni, hogy bezzeg a húgomék meghívták őket enni, mi meg nem, csak szendvicsezni. Csak így ide 30 nm2-be, ahol egymást kerülgetjük nem is lehet normális vendégeskedést tartani. Még múltkor apum tette a megjegyzést 1x, hogy na mikor hívjuk meg őket magunkhoz. ebédre vagy vacsorára.

Én meg már olyan kínosnak tartom, meg úgy érzem én leszek a rossz ebben a helyzetben is.:(

Mit gondoltok?