Ő volt, aki megnyugtatott, meghalt és államvizsgázni fogok-hogyan?

Államvizsga előtt 3 héttel hunyt el a példaképem, a család egyetlen hasonló szakmájú embere, mint én, aki büszke volt a tanulmányaimra és 4 évig arról áradozott, hogy milyen jó lesz ott állni a diplomaosztómon. Vele igazán jókat tudtam beszélgetni a szakma szépségeiről, támogatott mindenben. Nem lehetett ott, amikor a kezembe adták a papíromat...

A 4 éves kapcsolatom is akkortájt ment gallyra. 2 nappal a vizsga előtt cuccoltam haza a páromtól.

Nem volt egyszerű időszak, de túléltem és kiválóra leállamvizsgáztam. Én azt mondom gondolj arra, amit anyukád ilyenkor mindig mondott. Vajon ha most felhívnád, akkor hogy reagálna?

Nekem az is segítene, ha kimennék a sírjához, alaposan kisírnám magamat és a segítségét kérném. Lehet hülyén hangzik, de számomra ez lelki megnyugvást jelentene, mintha elmennék hozzá beszélgetni kicsit.

A nyugtatókat mindenképpen felejtsd el, hagyd el. Ha nem tudsz koncentrálni állj fel, sétálj egyet, majd ülj vissza és csináld tovább! Anyukád veled van, figyel rád és segít neked! Ez járjon a fejedben! Ő sem akarná, hogy tönkre tedd magadat! Ha nagyon nem megy, akkor inkább passzold a vizsgát és majd meglesz következő félévben, de NE TEDD TÖNKRE MAGAD! Ennyit semmi nem ér.

Megjegyzem, nekem sokkal nagyobb sikerélmény volt így az államvizsga. Mások csak örültek, hogy letudták. Bennem akkor, ott, az "eredményhirdetés" után jött ki minden feszültség és elsírtam magam a jegyeim hallatán. Hülyének néztek? Igen, gondolom... de nem érdekel! Én tudom mekkora munka volt abban, hogy eljutottam odáig és tudom mekkora elfojtott feszültség volt bennem az utóbbi hetekben. Így jött ki.