Mit tegyek anyámmal?

Még sajnos 2 hónapig vele kell élnünk. Van már 2 gyerekünk. A helyzet 10 évvel ezelőtt kezdődött, amikor apám meghalt. Kezdett dolgokat beképzelni, a munkahelyét is ott hagyta, volt olyan, hogy hajnali 2-kor arra ébredek, hogy ő üvöltve sír, orvoshoz elvinni lehetetlen. Páromat az első perctől utálja, 3 éve, mielőtt megszületett a kislányunk, akkor is orditva beszaladt éjszaka, össze-vissza beszélt, amit aztán férjem se hagyott, egyre jobban megromlott köztük a viszony. Férjem allergiás az ecetre, direkt a teába ectet rak, mutogat hülyeségeket, a fenekét csapkodja, ha valamelyikünk szól hozzá a plafont nézi, ha férjem bemegy a konyhába, mert egy szoba konyhás háza, van és ő ott van, akkor kiszalad. 3 évig mi tartottuk el, mert nem kapott pénzt, de soha semmi nem volt jó neki, inkább kidobta a saját részét a kutyának, férjem palántázott paprikát, paradicsomot, miután kiültettük, letaposta és ültetett helyére tököt és kukoricát. Mióta nyugdíjat kap, szórja a pénzét, magának meg a gyerekeknek vesz mindent, pedig mi mai napig ugyanúgy veszünk neki is, nem volt hajlandó kifizetni a villanycsekket, miután lekapcsolták, akkor vallotta be. Pedig minden hónapban megkérdeztük tőle, hogy ki van-e fizetve. Ha anyósom hoz valamit, akkor az se jó neki. A gyerekekkel is sok nem tetsző dolgot elkövetnie már. Fiamat nem nagyon viseli el, csak lányomat. Fiamat egyszer majdnem túletette tápszerrel, vagy sokszor csak lányommal foglalkozik, fiamat bedobja hozzánk, mint egy kutyát. Legutóbbi eset kb. egy órája történt, amiből incidens lett, párom bevágta az ujját, azt se volt hajlandó bekötni, pedig nővér. Vettünk tegnap 2 nagy doboz joghurtot. Ma nem főztünk, mert maradt még a tegnapiból, estére meg majd kitalálunk valamit alapon. A joghurtot szántuk uzsira. Mentem ki a konyhába, nyitom ki a hütőt, erre a joghurt félig üres. Mi a gyerekekkel a szobában voltunk, ha meg adott volna nekik, akkor az meglátnánk rajtuk, mert soha nem hajlandó normálisan megtörölgetni őket. Ő tagadja, hogy megette volna, ami nem is lenne baj, de akkor bevallaná. Már nem nagyon türjük azt, amit csinál, sajnos még egy darabig el kell viselnünk. Elnézést ha egy kicsit hosszú és kusza, de jólesett kiírni magamból