Szerintetek mit csináljak anyámmal?
Alapvető probléma nála, hogy sosincs mit felvennie. Olyan a munkaköre, hogy nem kell kiöltözni többnyire melegítőben ócskább ruhában jár dolgozni. Emiatt meg nincs igazán olyan ruha amit akkor tudna felvenni, ha normálisan kéne kinézni.
Jópár hete selejteztem a ruhákat, hogy amiket nem hordunk/kicsi/nem tetszik stb, már ne foglalják a helyet. Emiatt is ki volt akadva, de ha meg együtt csináljuk akkor meg minden vackot félrerakat, hogy jó lesz az még.
Azóta meg állandóan velem veszekszik emiatt, hogy nincs mit felvennie(igazából az összes ruhája ami van, nem tetszik neki-sötét-kicsi-nagy-kilóg a bele-nagy a bele benne-).
A selejtezett ruhák zsákokban vannak a garázsban szóval még lehet menteni a menthetőt, de úgysem fogja már azokat hordani.
Próbáltam már venni is neki ruhát. Az sem volt jó(vettem neki egy nadrágot, de az azért nem volt jó, mert csőnaci volt és nem egyenes volt a szára). Magától meg nem megy el venni, de ha véletlenül el is megy akkor is csak sz*rt vesz, mert nem tud ruhát venni. Csak sopánkodik állandóan, de tenni nem tesz semmit.
válasza:Én nem vagyok hirtelen haragú, de ha a lányom az engedélyem nélkül kiselejtezné a ruháimat, alaposan megmondanám neki a véleményem, és minimum vele hozatnám vissza a garázsból a cuccot. Viszont nem is nyafogok neki, legfeljebb néha egy kicsit, amennyit egyedül is panaszkodnék ruhakeresgélés közben. (Igen, szoktam magamban beszélni.)
Ha panaszkodni kezd anyukád, az első levegővételnél közöld vele,mennyire sajnálod, és hagyd ott. Felnőtt, majd megoldja a problémáját ő. Ha esetleg kölcsönkér tőled valamit, döntsd el, oda akarod-e adni, és ha kedved van, kisegítheted. Csakis akkor, ha ő nyomatékosan kér erre.
válasza: válasza:Biztosan jót akartál, és az állandó panaszkodásával el is hitette veled, hogy te vagy a felelős az ő problémájáért. Esetleg régebben(vagy most sem) ő sem igazán tartotta tiszteletben a te személyiséged határait. Nem tudsz rajta segíteni. Valószínűleg elégedetlen magával, a próbafülkék tükreiből egy túl kövér nő néz rá vissza, tehát úgy érzi, semmi se áll jól neki. Nekem legalábbis évekbe telt, mire rájöttem, miért nézek ki olyan daginak az összes ruhában. Tudtam, hogy 10 kilóval több vagyok, mint régen, de a fejemben a 60 kilós kép élt, és nem volt ruha, ami akkorának mutatott volna.
Néha ajánld fel a segítségedet, de többet ne tegyél, amíg nem kéri. Ha megpróbálsz helyette lépni, az vesztes játszma.
válasza:Én nem vagyok biztos benne, hogy amit te veszekedésnek mondasz, az tényleg az.
Nem egyszer hallom másoktól is, amikor pedig hallottam at eredeti beszélgetést is.
Szerintem csak hosszabb időt vesz igénybe, hogy felisnerje vagy elfogadja vagy tegyen ellene, hogy a korral változik az ember.
Szerintem időt kell -és még több időt- szánni a másikra, hogy meghallgassuk ,és igen a nyafogást is, a panaszkodást is, mindent, mert az törődés. Nem ruhát kell venni, meg kiszanálni, nem a tárgyakkal kell törődni, hanem az emberrel, és az időbe kerül.
Nem pszichológushoz kell járni "rendbetenni" a problémáinkat, hanem időt - egyszerű üres időt, meghallgatást- szánni a másikra. Erre van család kitalálva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!