Nagyon csúnyán összevesztem anyámmal, mit tegyek, hogyan tegyem jóvá?

Hosszú történet lesz...

Tudni kell, hogy vizsgaidőszakom van az egyetemen . Első éves vagyok, teljesen ki vagyok bukva, sokat sírok egy idegroncs kezdek lenni lassan. Úgy érzem, nem vagyok jó ebben, amit csinálok, ugyanakkor mégsem akarom feladni.-Elég hosszú történet.

Ma reggel lementem és sajnos elég durván, türelmetlenül beszéltem vele, holott tudom, hogy nem tehet semmiről, csak én vagyok elég rossz idegi állapotban. Aztán a fejemhez vágta, hogy egy csontváz vagyok, idegbeteg, és felőle akár ott is hagyhatom az egyetemet, keressek munkát, ha ennyire nem bírom idegileg stb.

Ahogy lecsontvázazott, ez nagyon rosszul esett, mert én egyszer már voltam anorexiás és bulimiás is, és most egy kicsit megint visszatért az egyetemi stressz miatt (de csak az anorexia része). Nem súlyosan, de valóban fogytam jó pár kilót, és nagyon figyelek a kcal bevitelre. És mondta,hogy egy mániákus hülye vagyok, és, hogy azt hiszem, hogy nem tudja, hogy megint mit művelek?-ez nagyon rosszul esett, mert olyan megfélemlítő hangnemben mondta. A másik, meg, hogy egyáltalán nem is művelek olyan durva dolgokat, mint anno, 14-18 éves korom között... Nem részletezném, de szerintem el lehet képzelni...

Egyszerűen csak diétázok(diétáztam, eddig). De most leginkább már nem is direkt csinálom, hanem a gyomorgörcs miatt enni se tudok, csak keveset. Már én is látom, hogy vékony vagyok, és nem akarom már folytatni, hogy esetleg még nagyobb baj legyen.

Mindegy... Szóval, ahogy ezeket a fejemhez vágta,egyszer nálam elszakadt a cérna (már nagyon bánom, bár ne mondtam volna, nagyon csúnya volt) és a fejéhez vágtam, hogy ,,irigy vagy, mert vékony vagyok!?". Erre ő annyira megbántódott, hogy, hogy feltételezhetek ilyet, hogy mondta, hogy többet nem is érdekli mit csinálok, felőle el is mehetek a fenébe, nem fogom többet érdekelni. Sírt, kiborult. Tudom, hogy nem kellett volna ezt mondanom, és azt is, hogy nem gondolom komolyan, sajnos ilyen hirtelen haragú vagyok, és már nagyon nagyon megbántam. De ha egyszer már mindegy, hogyan tehetném jóvá??? SOS!

Nem akarom, hogy végig vitázzuk ezt a pár hónapot/évet míg még itthon lakok!

A másik, meg, hogy megfogadom, hogy ezt a butaságot nem csinálom tovább, rendesen fogok enni, már csak azért is, hogy hátha kiegyensúlyozottabb leszek, a másik meg, hogy a környezetemet sem akarom sokkolni, mert rájöttem, hogy ezzel csak mennyire megbántok másokat.:( Nagyon szépen kérlek, ne hurrogjatok le! Csak tanácstalan vagyok, azt akarom, hogy minden rendbe jöjjön!