Nagyon csúnyán összevesztem anyámmal, mit tegyek, hogyan tegyem jóvá?
Hosszú történet lesz...
Tudni kell, hogy vizsgaidőszakom van az egyetemen . Első éves vagyok, teljesen ki vagyok bukva, sokat sírok egy idegroncs kezdek lenni lassan. Úgy érzem, nem vagyok jó ebben, amit csinálok, ugyanakkor mégsem akarom feladni.-Elég hosszú történet.
Ma reggel lementem és sajnos elég durván, türelmetlenül beszéltem vele, holott tudom, hogy nem tehet semmiről, csak én vagyok elég rossz idegi állapotban. Aztán a fejemhez vágta, hogy egy csontváz vagyok, idegbeteg, és felőle akár ott is hagyhatom az egyetemet, keressek munkát, ha ennyire nem bírom idegileg stb.
Ahogy lecsontvázazott, ez nagyon rosszul esett, mert én egyszer már voltam anorexiás és bulimiás is, és most egy kicsit megint visszatért az egyetemi stressz miatt (de csak az anorexia része). Nem súlyosan, de valóban fogytam jó pár kilót, és nagyon figyelek a kcal bevitelre. És mondta,hogy egy mániákus hülye vagyok, és, hogy azt hiszem, hogy nem tudja, hogy megint mit művelek?-ez nagyon rosszul esett, mert olyan megfélemlítő hangnemben mondta. A másik, meg, hogy egyáltalán nem is művelek olyan durva dolgokat, mint anno, 14-18 éves korom között... Nem részletezném, de szerintem el lehet képzelni...
Egyszerűen csak diétázok(diétáztam, eddig). De most leginkább már nem is direkt csinálom, hanem a gyomorgörcs miatt enni se tudok, csak keveset. Már én is látom, hogy vékony vagyok, és nem akarom már folytatni, hogy esetleg még nagyobb baj legyen.
Mindegy... Szóval, ahogy ezeket a fejemhez vágta,egyszer nálam elszakadt a cérna (már nagyon bánom, bár ne mondtam volna, nagyon csúnya volt) és a fejéhez vágtam, hogy ,,irigy vagy, mert vékony vagyok!?". Erre ő annyira megbántódott, hogy, hogy feltételezhetek ilyet, hogy mondta, hogy többet nem is érdekli mit csinálok, felőle el is mehetek a fenébe, nem fogom többet érdekelni. Sírt, kiborult. Tudom, hogy nem kellett volna ezt mondanom, és azt is, hogy nem gondolom komolyan, sajnos ilyen hirtelen haragú vagyok, és már nagyon nagyon megbántam. De ha egyszer már mindegy, hogyan tehetném jóvá??? SOS!
Nem akarom, hogy végig vitázzuk ezt a pár hónapot/évet míg még itthon lakok!
A másik, meg, hogy megfogadom, hogy ezt a butaságot nem csinálom tovább, rendesen fogok enni, már csak azért is, hogy hátha kiegyensúlyozottabb leszek, a másik meg, hogy a környezetemet sem akarom sokkolni, mert rájöttem, hogy ezzel csak mennyire megbántok másokat.:( Nagyon szépen kérlek, ne hurrogjatok le! Csak tanácstalan vagyok, azt akarom, hogy minden rendbe jöjjön!
válasza: válasza:Nem hiszem, hogy direktben ezért haragszik, vagy megsértődött. Remélem nem veszed sértésnek, de nyilvánvalóan vannak pszichés problémáid. Ezzel önmagában semmi gond, de anyukád könnyen lehet, hogy saját magát hibáztatja miatta. Nem jó, hogy elszakadt nála a cérna, de ha "idegbeteg" módjára viselkedsz egy ideje, visszaesel a betegségedbe, az neki is megterhelés és nincs fából ő se. Az irigyes beszólással is csak abban erősítetted meg, hogy nagyon nem vagy rendben.
Egy egyszerű bocsánatkérés most nem lesz elég. Persze bedobhatod, gesztusértéke mindenképp van és rontani nem fog a dolgon, de mindent nem hoz helyre. Bizonyíts, legyél nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Ha azt látja, hogy jól vagy, akkor nem lesz probléma, hidd el. Ha szükségesnek érzed, nyugodtan keress fel egy szakértőt is, mert ha az első vizsgaidőszak ezt hozta ki belőled, akkor a többi is problémás lehet és jobb lenne az elején megoldani a gondot.
Anyukáddal meg ülj le beszélni, vagy ha semmiképp nem jön össze, marad az írás. Írj le neki mindent őszintén, azt is, amit ide írtál. És ne legyél vele türelmetlen, neki is idő megemészteni a dolgokat, senkinek nem egyszerű.
Sok sikert!
válasza:Anyád elég durván manipulál téged! Szerintem, a leírásod alapján, ő amolyan "birtokló anya" aki bűntudat keltéssel (sértődés, sírás, szemrehányások stb.) operál. A pszihés problémáid, anorexia stb. is ebből eredhetnek. Van egy olyan érzésem hogy az egyetemi szakodat sem te választottad, hanem az ő vágyait kell beteljesítened erőteljes nyomásra. Gondolom ezért is nem megy, ezért is ennek kapcsán jött elő a probléma és ezért vágta a fejedhez, h akár abba is hagyhatod. Minden összefügg, csak figyelni kell.
Elsőként ő vágott a fejedhez olyan dolgokat, amikről tudja, h problémd van vele (ráadásul neki is, így tudnia kell, h milyen fájdalmas egy ilyen megjegyzés), valamint idegbetegnek titulált. Ezek alapján elsősorban neki kellene bocsánatot kérnie. Te visszavágtál, leírásod alapján közel nem mondtál olyan sértő dolgokat, mint ő. Bocsánatot kértél ő mégis játsza a sértődöttet. Sőt, ilyenekkel próbál még jobban bántani, h e miatt a konfliktus miatt már soha többet nem érdekled. Normális emberek nem viselkednek így és nem mondanak ilyet a gyereküknek! Gondolom ez nem az első eset, amikor ilyet mond, majd nagy kegyesen megbocsát. Mindent ő akar irányítani és valóban féltékeny a sikereidre, alakodra, fiatalságodra. Te már felnőtt ember vagy. Ne kuncsorogj a kegyelméért, megtetted ami elvárható volt (sőt!), most már neki kell lépni és bocsánatot kérni, rendezni a viszonyt (normálisan úgysem lesz képes). Egy normális, felnőtt ember fel tudja dolgozni a sérelmeit, ez rá is és rád is vonatkozik. Olvasd el Dr Susan Forward Mérgező szülők című könyvét, remélem segít, hogy a saját életed élhesd és ne érezd magad olyan szerencsétlennek, ami nem vagy! Egy pszihológust is érdemes lenne bevonni és a képességeidnek, tehetségesnek, saját vágyaidnak megfelelő szakot választani. Sok sikert!
Ilyen már többször volt, hogy így összevesztünk, és mindig valahogy megbékélt, de nagyon lassan (akár 1-2 hónap is), mikor 16 éves korom körül bulimiás voltam elég durván, akkor szinte mindennaposak voltak az ilyenek, és nem volt egymáshoz egy szép szavunk se.
Amúgy a jogra járok. A szorgalmam meglenne. Az első vizsgaidőszak se ment könnyen, de meglett. A csop. társaim fele lemorzsolódott, én maradtam, és szeretnék is maradni, de borzasztó rossz érzés, hogy akik maradtak azok mind olyan zsenik,csak úgy ontják a 4-es 5-ös Zh-kat szorgalmi időszakban is. Én meg a nagy szorgalmam, és kitartásom ellenére is nagyon nehezen tudok 3-asnál jobb jegyet szerezni. És ez olyan lehangoló. Hallgatom a beszámolóit a többieknek, hogy milyen sikeresek, én meg csak kussolhatok. Áhhh, sokszor szörnyen ostobának, nehéz felfogásúnak érzem magam. Az álmom a pszichológia szak lett volna, vagy a gyógypedagógia, anyám is gyógypedagógus, de lebeszélt róla valóban, mert, hogy szerinte nagyon nem nekem való, ő se tanulná azt még egyszer.
A jogász szak volt a 3. ötletem, amit nem erőltetett, de való igaz, hogy legjobban azt támogatta. Én is reálisnak láttam, mikor végiggondoltam a lehetőségeket. Tudtam, hogy nehéz lesz, azt nem mondom, hogy fel akarom adni 1 év után, erről nincs szó. Egész egyszerűen csak lehúzza a kedvem az, hogy a befektetett energiámnak csak kevés eredményét látom. Ezért gyakran vádolom magam. Hajlamos vagyok másokhoz hasonlítgatni magam, hogy x, y, mennyivel és miben jobb nálam. Állandóan görcsösen meg akarok felelni, és szorongok, stresszelek, hogy mindent elrontok. De mondjuk ez egész életemben jellemző volt rám, ez a mentalitás, nem az egyetem hozta ki belőlem, csak most kicsit előtérbe került.
Sokszor kértem tőle bocsánatot, általában mindig, amikor ilyen volt. Olyan is volt, mikor magam is fel tudtam mérni, hogy most igen is megbántott, és kérhetne ő is bocsánatot.-ő soha nem kért.
Ő az a típus, akire nem lehet szép szavakkal hatni, őt ez nem hatja meg. Tőle aztán kérhetek bocsánatot, vagy nem érdekli (legalábbis látszólag) vagy azt mondja, hogy ennek semmi értelme.
Vannak emberek, akiknek sokat jelent egy őszinte bocsánatkérés, na ő nem az.
Különben érdekes amit írtál, kedves utolsó, mert ezt mások is mondták már, hogy anyám irányítana engem, és befolyásol. ( közeli barátok mondták, akik nem csak tőlem hallottak dolgokat, hanem voltak már nálunk és hallották ahogy beszélünk egymással).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!