Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Egyetemista vagyok, a szüleim...

Egyetemista vagyok, a szüleim ordibálnak velem, ha átteszem a vizsgám, vagy nem megyek át elsőre. Lassan idegösszeroppanást kapok?

Figyelt kérdés
Egész nap tanulok, úgy érzem le van sorvadva az agyam és nem elég bemagolni, érteni is kell a dolgokat. Napok óta migrénem van és a szüleim erre, mint hab a tortán, cseszegetnek, ha elhalasztom a vizsgám, vagy a második vizsgámra megyek. Mit tegyek, hogy kicsit lenyugodjak, mikor nagyon szorít az idő?
2015. jún. 5. 17:40
1 2 3
 21/25 anonim ***** válasza:
24%

#20:


Igen, jártam egyetemre, éppen ezért nem is értem.

Mondjuk nekem a jegyeim nem 1-2 határán lebegtek :D

2015. jún. 5. 22:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/25 anonim ***** válasza:
96%

Szerintem marhaság, hogy régen más volt a rendszer! Az én szüleim éppen azért baromi megértőek, mert ők is diplomás műszaki emberek. Pontosan emlékeznek milyen az, amikor sokhetes munkádat firkálják össze piros alkoholos filccel az utolsó pillanatban, mert elrontottál valamit (ami amúgy simán javítható lett volna 5 perc alatt, ha a tanár nem firkál bele), kezdd előröl... Tudják milyen éjszakákat áttanulni, majd könnyen lazasággal megbukni.

Tudják milyen egy igazán köcsög tanár és hogy az egyetemen nem minden fekete és fehér, nem minden a hallgatókért van. Innentől kezdve megértenek és én ennek nagyon örülök. Persze nekem is odavágják néha, hogy tanulni kéne, nem tolni a vizsgát magam előtt, de bíznak bennem hál'istennek és mivel látják, hogy tanulok itthon, nem csak jár a szám, ezért nyugodt a lelkük.

Mindezek ellenére sosem kaptam dicséretet, vagy lelkesedést, csak azt, hogy én választottam, nekem kell végigcsinálni... Ha sikerül egy vizsgám, az ALAP. Beleszoktam. Viszont, ha nem sikerül, az megvisel és ezt ők is látják rajtam többnyire, így nem szoktak még ők is rágni kettőt az idegeimen, majd sikerül legközelebb. Rideg közönnyel közlik, hogy oké, mikor mész legközelebb?


Én egy ilyen szülővel leülnék megbeszélni a dolgokat. Nem veszekedve, hanem normális hangnemben elmagyaráznám neki, hogy ebből az ég világon semmi hátrányom nem fog származni és nagyon szépen kérem, hogy legyen egy kicsit türelmesebb és megértőbb, mert brutálisan stresszes időszak ez nekem is és nem segít, ha még ő is rátesz egy lapáttal. Noszogatni, lelkesíteni lehet, de ne stresszeljen fölöslegesen még ő is, amikor így is éppen elég bajom van.

Ha nem használ egyszer, sem kétszer, akkor lehet én is elkezdenék inkább hazudni, avagy nem jönnék haza a koliból, amíg vége nincs a vizsgaidőszaknak. Ha nem kollégista lennék, átköltöznék a nagymamámhoz, akiről tudom, hogy a tenyerén hordozna a kényszer időszakban. :)


Mesterképzéses vagyok, én az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy három alap szülő típus van. Van aki diplomás és emlékszik a saját diákéveire, ezért inkább segíteni próbál, vagy legalábbis kevésbé szól bele.

Van, akinek fogalma nincs az egész rendszerről, de beleokoskodik, ezzel egyfajta nyomást gyakorolni a gyerekre és mondhatni kiéli a saját nyomorát. Vagyis, tanulj azért gyerekem, hogy te ilyen idős korodban ne ott tarts ahol én! Ezért bármeddig képes elmenni és ráerőlteti az akaratát a gyerekére. Ebbe a típusba esetleg beletartozhatnak Mr. és Mrs. Tökélyék is, akik ugyan diplomásak, de sosem buktak semmiből és ezt a gyerektől is elvárják.

A harmadik kategória a megértő, aranyos kis szülő, aki felnéz a gyerekére és büszke rá, hogyha ő már nem tanult tovább, legalább a gyereke igen. Egy kicsit túl is misztifikálja az egész egyetem dolgot és mindent a gyerekére hagy. Sokáig egy ilyen szülővel megáldott szobatárssal laktam együtt. Öröm volt hallgatni a telefonbeszélgetésüket, de tényleg. A rendszerből semmit nem tudott és értett meg, csak megvan a tárgy/vizsga, vagy nincs? Ha megvan, akkor örömujjongás és hétvégére kedvenc kaja, ha nincs, akkor is, mert szegény kislányom hogy elszontyolodhatott... :)

Mindegyik más-más kommunikációt igényel, meg kell tanulni kezelni a saját családunkat is így vagy úgy.

2015. jún. 6. 11:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/25 anonim ***** válasza:
Egyetemistaként sose kötöttem a szüleim orrára, hogy miből hányast kaptam. Megyek vizsgára és kész. Ők úgyse értettek hozzá. Mivel indexünk se volt így azt mondtam amit akartam.Ami nagyon gáz volt, hogy ismételni kellett azt elmondtam, de azt is hogy nagyon nehéz. Ha meg valamin patáliáztak, akkor mondtam, itt a 200 oldalas könyv neki lehet állni, holnapután vizsga, menjen be aztán tárgyalunk. Ezek után leálltak és nem basztattak ilyesmivel.
2015. jún. 6. 11:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/25 anonim ***** válasza:

Én az ilyen vámpírszülőktől menekülnék vizsgaidőszakban. Egyébként meg nem csak vizsgaidőszakban kell tanulni - így totál érthető, ha le van sorvadva az agyad. Év közben se árt készülni.

Mondjuk nekem nagyszerű helyzetem volt, szüleim sose b*gattak a főiskolával, egyszer buktam, akkor is anyukám vállán sírtam. Meg kábé felfogták, hogy 12 vizsga úgy hirtelen nem kevés, még ha egy felsőoktatási intézmény működését nem is ismerték, és nem is nagyon értették. Jóarcok voltak, levágták, hogy a 37 kötelező olvasmány pár hét alatt megerőltető. Igaz, én tanultam is rendesen.

2015. jún. 6. 16:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/25 anonim ***** válasza:

Vizsgaidoszak elejen felmesz koliba, megmondod hogy telefonon csak akkor keressenek ha elethalalkerdes, mert folyamatosan TANULSZ.

Vizsgakrol, eredmenyekrol meg beszamolsz a legutolso vizsga utan.

2015. júl. 21. 13:18
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!