Egyetemista vagyok, a szüleim ordibálnak velem, ha átteszem a vizsgám, vagy nem megyek át elsőre. Lassan idegösszeroppanást kapok?

Nem kell mindent tudniuk, nem értik meg, idgeskednek, stb.

Mond azt, hogy akkor van és kész, mindegy az, hogy hányadik vizsga.

A végén sikerüljön az összes az a lényeg.

"Hazudni azért nem kéne... simán mondd meg nekik, hogy ne ugassanak bele ilyen szinten. Nem kell mindent elmondani"

De kéne. Ez a megoldás. És sokszor az igazság fáj.

"Hazudni azért nem kéne... simán mondd meg nekik, hogy ne ugassanak bele ilyen szinten. Nem kell mindent elmondani"

De kéne. Ez a megoldás. És sokszor az igazság fáj.

Szerintem meg nem a hazudozás a megoldás. Első két félévben még nekem is ezt csinálta anyukám, megvolt neki a neptunom jelszava, és mindig leellenőrizte, hogy mikor vannak óráim, meg mikorra vettem fel a vizsgákat.

Mindig megszólt, ha nem mentem be órára, vagy ha nem sikerült a vizsgám és újra fel kellett vennem. Volt, hogy vonaton voltam hazafelé vizsgáról, és felhívott, hogy mi az, hogy nem mentem át, közben meg én akkor még nem is tudtam a jegyemről, mert gondolom akkor írták be a neptunba, mikor épp úton voltam. Második félév végén döntöttem úgy, hogy nekem ez így nem jó, engem vizsgaidőszakban ne cseszegessenek. Fogtam magam és megmondtam neki, elmagyaráztam, manapság milyen egy vizsgaidőszak, mennyit kell stresszelni miatta, és nem csak a vizsgák miatt, hanem pl. hogy legyen elég hely aznapra, amit kinéztem, és ne az legyen, hogy három-négy vizsga ugyanazon a napon ugyanabban az időpontban kezdődjön, mert ilyen is volt már. Szóval szépen elmagyaráztam ezt neki, meg azt is, hogy egy bukás nem a világvége, mert pl. első félévben is 2 tárgyból kellett uv-re mennem, de másodszorra mindkettő meglett, és következő félévben mégis a legmagasabb összegű tanulmányi ösztöndíjat kaptam. A szüleink idejében még egészen más volt az egyetem, nem csoda, hogy idegesek, aggódnak a gyerekük jövője miatt. Nem hazudozni kell nekik, hanem megmagyarázni nekik, hogy milyen az egyetem ma.