Mit tudnék tenni ebben a helyzetben anyukámmal?

Ne idegesítsen fel benneteket,mert nagyon beteg szegény. A pszichiátert mindenképp folytatnia kellene, de ő maga sem fog tudni megbírkózni a problémájával, ha nem akarja és nem szánja rá magát. Elég súlyos a depressziója, így nem is tudom, hogy lehetne ebből kiutat találnia.

De ti tényleg ne haragudjatok rá, mert ez betegség, ő sem gondolja át,hogy kinek mit mond.

Nem tudom,hány évesek lehettek, gondolom olyan 19-24 év közöttiek.

Nálunk,mikor közeli családtagnak volt ilyen az állapota (szüléskor meghalt a gyermeke), szintén sok mindent megpróbáltunk, de az egész család (persze nem annyira rámenősen). Mindenre jött a kifogás, nem egyszer a pszichiáterre is. Azután szerencsére folytatta.

Próbáltuk rávenni,hogy legalább menjünk ki a közeli tóhoz, vittünk ennivalót, végre ott sikerült beszélnünk,bár nagyon keveset. Aztán kimentünk máskor is, sokat sírt, de legalább kijött belőle. Mára sincs teljesen jól, de lényegesen jobb,mint akkoriban. Volt olyan mély a depressziója,hogy egész nap otthon ült és nézte a radiátor csöveit.

Nehéz megbírkózni a lelki problémákkal, főleg az ilyenekkel, és gondolom egyén függő is, ki hogy éli meg a dolgokat. Valamilyen gyógyszert is szedett, azt hiszem mai napig szedi is. Ez, a pszichiáter, a családi összefogás mind-mind nagyon fontos.

Anyukád sem tehet róla,hogy ez lett. Gondolom,nem ezt az életet szánta magának, most pedig megrekedt valahol. Elvesztette a jövőképét, amit felépített magában, szörnyű lehet neki. Felállni a padlóról nem megy mindig azonnal.

Nem tudtok esetleg segítséget kérni rokonoktól? Édesanyádnak nincs testvére? Vagy nagymamád?