Nem tudom mi tévő legyek ebben a helyzetben, de érzem hogy kettészakad igy minden ha nem cselekszem. Tanácsok? (idősebb, tapasztalt szülőket kérném)

Anyukám mondhatni akaratos természetű, nem sokmindent tud a jelenlegi életemről, de nem is szivesen számolok be neki róla. Mindig talált valami kifogást az aktuális barátaimban (talán okkal, talán nem). A legutóbbit nagyon nem szerette (részben egyet értek vele, viszont emberileg nem ismeri) és mondta a szakitásunk után hogy reméli még egyszer nem lesz közöm hozzá. A sors úgy adta, hogy lett, ismét járunk, de szüleim nem tudnak róla, félek ha kiderül mi lesz és lesz a cirkusz és nem birom már. Jelenleg hazugságokban élek/élünk barátommal, ő nem tudja hogy szüleim utálják, szüleim nem tudják hogy együtt vagyunk, hazudnom kell ha vele vagyok, normálisan együtt sem tudunk lenni lassan, káosz. És ezt igy nem lehet sokáig művelni tudom nagyon jól, de elegem van abból már hogy szüleim semmiben nem képesek támogatni, az anyagi javakat nézik csak számomra (érthető részben), de onnan csitt. Az értéket nem veszik észre, amit én szeretek valakiben. Voltak veszekedéseink ezzel a barátommal szakitásunkkor, nem voltam se én se ő teljesen kész még akkor. Anyukám úgy látja hogy ismét nem fejlődök, gyűlölöm hogy mindig azzal jön hogy a barátok rontanak le engem (nincs rossz társaságom pedig, sőt, a múltkor például irtó jól esett hogy mig egy jóbarát képes volt megjegyezni a születésnapi dátumom és eszébe jutott mikor van, egy vacak-már bocs- családtag fel se köszöntött tavaly-én sosem felejtem el családban másnak a születésnapját tehát nem lehet senkinek sem kommentje-).

Fáj a kialakult helyzet: az hogy nem tudok kiteljesedni mert szülőnek mindig meg kell felelni, vagy különben nézem a csalódott arcát (amibe én belepusztulok mert haszontalannak érzem magam igy), fáj az hogy nem tudok vele mindent megbeszélni (ha tervekről beszélek le vagyok hurrogva hogy úgyse sikerül...-ez aztán a biztatás), fáj már minden, ki vagyok borulva, elegem lett már ebből az egész támadásos dologból mindenki részéről. Én mindenkinek a rossz vagyok...

Ebbe egy idő után bele lehet betegedni. De mégis a szüleim.

Költöznék már egyből innen, de még csak folyamatban van a dolog (ami vagy 3 évbe bele fog telni).