Miért ilyenek velem?
Nem értem anyum miért viselkedik mindig így velem. Gyerekkorom óta kemény házimunkára voltam fogva(kb 4 éves korom óta pl: mosogatás(székről hogy felérjem) rend rakás...) és ha nem csináltam meg mindig megkaptam hogy semmirekellő vagyok. Gyerekkorom szinte nem volt. Amikor elkezdtem "pasizni"- ott kerestem a szeretetet, mert kivoltam rá éhezve, anyu soha nem mutatta ki felém a szeretetét, soha egy ölelést nem kaptam vagy odabújást. De mindig minden baja volt az összessel, amikor csak alkalma adódott szapulta őket mekkora semmirekellők... én mindig megkaptam mekkora k*va vagyok (életem során(26/L) volt 4 kapcsolatom). Apumban is megtalálható ez, de ő azért sokszor mellém állt, amikor már ő is sokalta amit anyum velem tesz. Korán elköltöztem itthonról, örültem, hogy megszabadulok az ilyen megnyilvánulásaitól mivel addig is egy semmire kellő voltam aki szerintük nem bír megállni a saját lábán. Végetért a kapcsolatom, történt családi tragédia- váratlanul meghalt a testvérem, úgy éreztem hazaköltözök mert nekem is szükségem volt rájuk, meg úgy éreztem nekik is. Hiányzott a családom, messze laktam.. Mégis ahogy hazaköltöztem 1 hónapjára már ugyan az ment hogy k*va vagyok és semmirekellő... kire számítsak ha még rájuk se számíthatok nehéz percekben?
Ma ismét kicsapta a biztosítékot, hogy 3 műszakban dolgozok 6 napokat és éjjeles műszakban elvárnák hogy ne alugyak egész héten mert ők a fürdőszobát pont akkor akarják széttverni. Mertem szóvá tenni hogy ezt azért nem így kéne, de megint én vagyok a k*cs*g...
Tudom hogy elkell újra költöznöm, hogy jobb viszonyban legyünk, érzem.
Mit kéne másképp tennem?
Őszintén szólva irigylem azokat akik bíztatják a gyereküket és erőt adnak nekik a céljaik elérésében és nem csak leszívják az összes erejüket az élethez. Miért ilyenek? Én miért nem kapok semmi támogatást?
Felejtsem el őket ilyen téren, szoktassam hozzá magam a gondolathoz, hogy nem számíthatok rájuk és legyenek ritkán látott családtagok?
A legtöbb dologban tökre igazad van, a fürdőszobában nincs. Ha fel kell újítani, összeszedték rá a pénzt, akkor fel kell újítani, ennyi. Mikor veressék szét, éjjel? Egyéni peched, hogy pont most vagy éjjeles, de a szakit, aki a felújítást csinálja, már hónapokkal ezelőtt jó eséllyel lekötötték, (nekünk februárban kellett a tapétázónak időpontot mondani, hogy júniusban tudjon jönni) azzal már nem tudnak mit tenni.
Jól látod, költözz el. Nem értem, miért csak a két végletben tudsz gondolkodni: vagy egymás szájában, vagy tök idegenként elmenve egymás mellett...
Szerintem is költözz el, heti hat nap melóból csak kitelik egy kisszoba bérlése, társakkal.
Nem kell messzire menned megint, de ha úgy érzed, hogy nem megy velük az együttélés, nincs más megoldás.
Miért kváz le téged az anyukád? Én ezt biztos nem tűrném..
Fogadd el a tényt, hogy ilyenek, nem hiszem hogy meg fognak változni. Ha így lett volna, akkor elég intő jel lett volna a másik gyermekük elvesztése(amiért részvétem).
3# vagyok. a magánéletedről-pasikról nem kell feltétlen beszámolnod nekik. ha lesz komoly kapcsolatod megint, majd bemutatod ennyi.
26 évesen nem olyan sok a 4 barát. 10 év alatt 4, az komoly kapcsolatokra utal. szerintem
Nem hinném, hogy 4! évesen már mosogattál vagy hasonlók. Ez a történet el van túlozva.
Valami oka biztos van annak, hogy azt mondják semmirekellő vagy. Ha igaz lenne a történeted, nem hiszem el, hogy haza költöztél volna.
Hát akkor hazugozz le, emlékszek rá hogy ovis koromban már odaállítottak a székre a mosogtató elé és mosogatnom kellett. Ahogy arra is hogy az idős néni akit anyum gondozott én hordtam neki naponta 5x az ennivalót mert még arra is luta volt és ha nem akartam menni, megvertek...
Igen hazaköltöztem vissza mivel ameddig nem laktam itthon anyum sírt h mennyire hiányzom neki minden búcsúnál és terülj-terülj asztalkámmal várt... azt hittem megváltozott, észrevette hogy hiányzom neki és szüksége van rám... ameddig haza nem költöztem...
Ha tudod, hogy a tűz éget, akkor ne gyújtsd fel magad, vagy ne lepődj meg rajta, hogy szép lassan elégsz. Bármennyire csábító is a tábortűz fénye, sohasem lesz olyan ami nem fog bántani téged, ha túl közel mégy hozzá...
A te "családod" ilyen. Ha úgy érzed, hogy használati tárgy voltál gyerekkorodban, akkor ez mostanra sem változott meg. Amit mondanak azt azért mondják, hogy visszakapják a cselédjüket, vagy szimplán csak élvezik, hogy beszólhatnak.
Te már felnőtt vagy, semmi szükség arra, hogy illemből olyan emberekhez kötődj, akik bántanak. A gonosz mostohák még a tündérmesékben sem válnak szerető anyákká, szóval nem tudom mit vársz...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!