Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Szülőkkel kapcsolat. Nektek...

Szülőkkel kapcsolat. Nektek milyen felnőtt fejjel?

Figyelt kérdés

Amiatt kérdezem, mert nekem már van saját családom, de a szüleim a mai napig nagyon közeli viszonyra vágynak, viszont ezt nem természetes úton hanem érzelmi zsarolással, manipulációval, passzív-agresszióval igyekeznek elérni. Ha valamire nemet mondok, anyukám napokig sírva fekszik az ágyban, apukám meg ha felhívom olyanokat mond, hogy ezt jól megcsináltad anyáddal. Nagyon sok önfejlesztő könyvet olvastam már, meg pszichológushoz is jártam, kipróbáltam a családállítást is. Igyekeztem a szüleimmel is megbeszélni ezt a helyzetet, de sajnos érzelmi intelligenciának és önreflexiónak teljesen a híjján vannak, nem értették meg és csak még inkább megsértődtek. Nagyon sokat segítettek, amiért hálás vagyok de közben nagyon elszomorít ez, mert az egész sanyarú életük mintha az én hibám lenne.

Kérem csak azok írjanak akik empátiával tudták olvasni a kérdésemet. Már így is nagyon nehéznek érzem ezt a helyzetet.


2015. máj. 25. 12:48
 1/8 anonim ***** válasza:
63%
Pont azért jöttem ma fel az oldalra, mert én is hasonlóval küzdök. Csak sehogy se tudtam megfogalmazni a kérdést, mivel az én anyámat már sikerült kiokosítani, ő nem viselkedik így, hanem sokkal megfoghatatlanabbul manipulál.
2015. máj. 25. 12:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
75%

De konkrétan mi a probléma? Mit értesz azon, hogy nagyon közeli viszonyra vágynak? Számomra nem derül ki, hogy ez az igényük túlzás vagy teljesen normális, csak neked sok.

Én nagyon jó viszonyban vagyok a szüleimmel, a férjem is szereti őket. Közel lakunk egymáshoz. Sokszor segítenek, vigyáznak a gyerekre. Szinte minden hétvégén ott ebédelünk egyik nap. Hét közben is többször beszélünk telefonon. Mi is segítünk nekik ezt-azt elintézni. Semmi terhet nem érzek ebben. Nem akaszkodnak ránk. Nem állítunk be egymáshoz váratlanul, hívatlanul. De nálunk gyerekkoromban vagy fiatal felnőttként, amíg otthon laktam, is ilyen volt a viszony. Közeli, bizalmas, de tiszteletben tartva mindenkinek a magánéletét.

2015. máj. 25. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
72%
Nálunk a megszoksz vagy megszöksz elv érvényesült. 1000 km-re lakunk tőlük. Így már csak a napi 2-szeres telefonkapcsolat maradt. Ès 3-4 havonta 1 hét látogatás.
2015. máj. 25. 13:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
68%

Az én szüleim nagyon rendes szülők voltak. Jó szívvel emlékszem rájuk.

De azt látom, hogy ma a szülők nagy részének addig kell a gyerek, amíg pénzt kapnak utána. Aztán mehet amerre lát. Különösen igaz ez az elvált anyákra sajnos.

2015. máj. 25. 13:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
64%

Nem feltétlen a viselkedésében van, megélni ez egy olyan incestus-féle, hogy túlságosan benyomul a Te területedre, egyfajta erőszakosság, energiarablás. Erőforrásként használnak téged.

Az én anyámnak pl. radarja van rá, hogy mikor kezdek örülni, jobban lenni, boldognak lenni, és akkor "támad", és addig zaklat, amíg sírva nem üvöltök. Akkor aztán megnyugszik.

Olvastad a Mérgező szülők-et?

2015. máj. 25. 13:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
74%

Egy barátnőm szülei ilyenek, barátnőmék Amerikáig menekültek jórészt előlük... Azt látom, nagyon keskeny sáv ez a cserbenhagyom-e a szüleim kérdéskör. Nyilván mindent elkövetne az ember szíve szerint, hogy azoknak, akik felnevelték, jó legyen, de szerintem, ahogyan a gyerekre is rászólnak, ha jelenetet rendez elégedetlenségében, a szülő sem követelhet.


Testvérem anyósa is ezt csinálja, csak ő a gyerekkel is zsarol. Zokog, ha nem engedik legalább kéthetente oda az unokáját. 200 km-re laknak nővéremtől, és képes lenne a 3 éves gyerekre minden hétvégén ráerőszakolni ezt az utat! Ők ignorálnak. Nem veszik fel nekik a telefont, nem válaszolnak se skype-on, se sehogy. Megsértődik, akkor megsértődik. Vagy megmérgezed a saját életed a szüleid függősége miatt, vagy lépsz!

2015. máj. 25. 13:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
A szüleim között régóta elég rossz a viszony. Anyukám az egyetlen támaszként tekintett rám (a testvére, rokonai távol élnek). Én külföldön akartam élni, boldogulni. Amikor ez először felmerült, anyukám elkezdte, hogy akkor neki ki marad, mi lesz vele, hogy fog szenvedni nélkülem. Sírt is. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy nekem meg az rossz, hogy érzelmileg zsarol, és nem lehetek mindig mellette, a saját életem kell élnem, különben én is boldogtalan leszek. Azt mondta, érti, de még aztán is csak mondogatta meg sírt... De akkor már nem reagàltam, nem magyaráztam semmit. Ennek több mint 2 éve már, azóta külföldön vagyok. Azóta egyszer voltam látogatóban, hetente telefonálok. Mostmár úgy látom, kezdi elfogadni, és örül, hogy jól alakulnak a dolgaim. Szóval én azt mondom, hogy ne foglalkozz a reakciókkal, csináld, ahogy jónak látod, aztán talán idővel elfogadják. Ha nem, amúgy sem tudnál mit tenni. De az ő önzőségük nem mehet a Te nyugalmad rovására.
2015. máj. 25. 14:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 A kérdező kommentje:
A Mérgező szülőket olvastam, sok erőt adott. Hát ilyen apró elejtett megjegyzésekre gondolok, hogy xy minden hétvégén hazajön a szüleihez pedig már férjnél van, vagy nagyon kellemetlen a faluban hogy nem járunk haza gyakrabban a tesóimmal, vagy pl nagyon adnak a helyi kapcsolatokra és folyton azt hallgatom hogy írjak x, y, z gyerekeinek, mindig kérdezik ha találkoznak a szüleimmel, hogy vagyok, és hát így illik hogy akkor én is ápolgassam a kapcsolatokat. Itt kb olyan emberekről van szó akikkel kb 15 éve semmi kapcsolatom. Ha nem megyünk haza különböző faluünnepségekre ahol demonstrálni lehetne a nagy családi összetartozást, akkor is folyton jön ez a hű de kellemetlen hogy nekik nem jöttek haza a gyerkeik ezekre. Ez amúgy általános életszervező, gyerekkoromban is utáltam: ki mit szól, ki mit gondol rólunk, hú nehogy kellemetlen legyen a szomszédok előtt, az egész életüket a mai napig ez hatja át. Oké, értem én egy 3000 fős kis község az más mint Bp, tényleg mindenki tud, lát, hall mindent, meg elég rég eljöttünk tesóimmal Bp-re, elég más lett az értékrendünk. Szóval alapvetően ez a miért nem töltünk el együtt több időt a fő probléma, csak sajna mikor együtt vagyunk, számomra nem minőségi idő. Az élet nyomorát hallgatni, meg hogy milyen nehéz az élet, és milyen jó nekem, ők meg otthon vannak egyedül, magányosan. Már beszélgetni se szeretek velük, 1-2 hetente telefonálok, és csak ünnepeken találkozunk kb 2 havonta, de nekem még ez is sok. Csak tényleg nagyon bánt hogy nem tudom megbeszélni se. Majd belefulladnak az önsajnálatba, hogy milyen hálátlanok vagyunk, de nincs feedback, nem értik mivel van gondunk. Mondjuk annyival még megspékelném, hogy gyerekkorunkba vertek minket ami tudom nem egyedi, de eddig nem sikerült túllépnem rajta.
2015. máj. 25. 17:06

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!