Szülőkkel kapcsolat. Nektek milyen felnőtt fejjel?
Amiatt kérdezem, mert nekem már van saját családom, de a szüleim a mai napig nagyon közeli viszonyra vágynak, viszont ezt nem természetes úton hanem érzelmi zsarolással, manipulációval, passzív-agresszióval igyekeznek elérni. Ha valamire nemet mondok, anyukám napokig sírva fekszik az ágyban, apukám meg ha felhívom olyanokat mond, hogy ezt jól megcsináltad anyáddal. Nagyon sok önfejlesztő könyvet olvastam már, meg pszichológushoz is jártam, kipróbáltam a családállítást is. Igyekeztem a szüleimmel is megbeszélni ezt a helyzetet, de sajnos érzelmi intelligenciának és önreflexiónak teljesen a híjján vannak, nem értették meg és csak még inkább megsértődtek. Nagyon sokat segítettek, amiért hálás vagyok de közben nagyon elszomorít ez, mert az egész sanyarú életük mintha az én hibám lenne.
Kérem csak azok írjanak akik empátiával tudták olvasni a kérdésemet. Már így is nagyon nehéznek érzem ezt a helyzetet.
De konkrétan mi a probléma? Mit értesz azon, hogy nagyon közeli viszonyra vágynak? Számomra nem derül ki, hogy ez az igényük túlzás vagy teljesen normális, csak neked sok.
Én nagyon jó viszonyban vagyok a szüleimmel, a férjem is szereti őket. Közel lakunk egymáshoz. Sokszor segítenek, vigyáznak a gyerekre. Szinte minden hétvégén ott ebédelünk egyik nap. Hét közben is többször beszélünk telefonon. Mi is segítünk nekik ezt-azt elintézni. Semmi terhet nem érzek ebben. Nem akaszkodnak ránk. Nem állítunk be egymáshoz váratlanul, hívatlanul. De nálunk gyerekkoromban vagy fiatal felnőttként, amíg otthon laktam, is ilyen volt a viszony. Közeli, bizalmas, de tiszteletben tartva mindenkinek a magánéletét.
Az én szüleim nagyon rendes szülők voltak. Jó szívvel emlékszem rájuk.
De azt látom, hogy ma a szülők nagy részének addig kell a gyerek, amíg pénzt kapnak utána. Aztán mehet amerre lát. Különösen igaz ez az elvált anyákra sajnos.
Nem feltétlen a viselkedésében van, megélni ez egy olyan incestus-féle, hogy túlságosan benyomul a Te területedre, egyfajta erőszakosság, energiarablás. Erőforrásként használnak téged.
Az én anyámnak pl. radarja van rá, hogy mikor kezdek örülni, jobban lenni, boldognak lenni, és akkor "támad", és addig zaklat, amíg sírva nem üvöltök. Akkor aztán megnyugszik.
Olvastad a Mérgező szülők-et?
Egy barátnőm szülei ilyenek, barátnőmék Amerikáig menekültek jórészt előlük... Azt látom, nagyon keskeny sáv ez a cserbenhagyom-e a szüleim kérdéskör. Nyilván mindent elkövetne az ember szíve szerint, hogy azoknak, akik felnevelték, jó legyen, de szerintem, ahogyan a gyerekre is rászólnak, ha jelenetet rendez elégedetlenségében, a szülő sem követelhet.
Testvérem anyósa is ezt csinálja, csak ő a gyerekkel is zsarol. Zokog, ha nem engedik legalább kéthetente oda az unokáját. 200 km-re laknak nővéremtől, és képes lenne a 3 éves gyerekre minden hétvégén ráerőszakolni ezt az utat! Ők ignorálnak. Nem veszik fel nekik a telefont, nem válaszolnak se skype-on, se sehogy. Megsértődik, akkor megsértődik. Vagy megmérgezed a saját életed a szüleid függősége miatt, vagy lépsz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!