Mit tennétek, ha megismerkednétek felnőtt nőként egy veletek egykorúval, aki még otthon lakik a szüleivel egy lakásban?

Ezt így nem tudnám eldönteni. Attól függ, hogy milyen kapcsolat alakulna ki közöttünk. Ha szeretem, jó vele, akkor nem hiszem, hogy befolyásolna az, hogy otthon él.

Ha összeköltöznénk, azért az gondolom, nem egyik napról a másikra menne. Biztosan töltene el hosszabb időket nálam, akkor pedig látnám, hogy hogyan viselkedik. Mennyire várná el, hogy kiszolgáljam, vagy mennyire akar segíteni. És persze konkrétan meg is lehet beszélni, ha összeköltözés lenne, hogy a feladatokat így és így osztjuk meg.

Beszélgetnék vele arról, hogy nem merült-e fel benne az a vágy, hogy egyedül éljen, önálló legyen. Finoman, úgy, hogy ne legyen bántó.

Megkérdezném, mi az előnye annak, hogy velük él. Itt egyetlen jó válasz csak az lehet, hogy így spórolni tud saját lakásra, mert nem akar albérletet, sajátot szeretne.

27 évesen talán nem annyira gáz még a helyzet. Talán észbe kap és elgondolkodik ezeken a dolgokon. Mesélj neki arról, neked milyen sokat jelent az, hogy a szüleid nem szólnak bele az életedbe, igazán felnőttnek és önállónak érezheted magad..

az, hogy otthon lakik meg a bevásárlás nem zavarna

de az, hogy nem mosogat, nem most, nem takarít, semmit sem csinál az igen

pénzt ad haza?

Valószínüleg normálisak a szülei, megvan a saját szabadsága, és ezért nincs értelme annak, hogy elköltözzön. Valószínüleg inkább gyűjtöget, építi a karrierját, szerintem ezzel nincs semmi baj. Abszolút nem zavarna a dolog. Sőőőt, sokkal jobban zavarna az, ha elköltözne csak azért, hogy ne legyen ott, vagy ami még rosszabb, azért mert rossz a kapcsolatuk.

Az megint más dolog, ha anyafüggő, vagy életképtelen elkényeztetett pasi....

Az hogy 27 evesen otthon lakik, onmagaban meg nem elitelendo, sokan vannak igy.

Ez viszont "A srác viszont nem az: sosem mosogat, nem mossa a cuccait, nem takarít, mindent a szülei csinálnak" mar eleg baj. Vagyishat nem baj, de nem eppen egy alomparti.

Az viszont hogy ha egyutt laknak akkor egyutt is csinaljak a dolgaikat szerintem termeszetes.

Ezek így nem mondanak semmit.

Én sem költöztem volna el, ha találok ott mhnkát, ha nincs olyan páromm akivel összeköltöznék.

Igaz én kivettem a részem a házimunkából, de szükség is volt rá.

De tesóm nem(ő24) mert már nem kell, ebnek ellenére meg tudja sinalni, nem derogál neki a felmosás sem, de mosnivalőt sosem tett oda, mert nem kellett, nem várták el, de bármit meg tud csinálni, és van hajlandósága, ha kell.

Tehát, ha ne adj Isten szétmennenk a frjemmel, és még nem volna gyerek én is hazaköltöznék. Felelslegesen nem tartanék fenn mégegy lakást.

A szüleimmel jól kijövök, sosem korlátoztak. Reális elvárásaik vannak, amibe 28 évesen sem tudok belekötni, és kérés nélkül is úgy tennék.( szólok, ha elmegyek, hogy mikor jövök..a hva megyekhez nincs kózük tesőmat sekérdezik..ő még ott lakik)

Tehát én simán járnék vele, úgyis kiderül milyen személyiség, mivel azt látta otthon, hogy nem csak az anyukája csinál mindent, egy új szituban, ha odáig juttok, hogy összeköltöztök, szerintem ilyen példával ő is besegítene.

Egyébkent a férjem is így volt, bár hamar el ellett költöznie. Otthon nem kellett semmit csinálnia, anyukája nem hagyta, ha most megyünk, akkro még a mosogatőba sem tehetjük be a szennyes edényt, mégis mindent megcsináll itthon, bár sajnos édesapa hijján példát nem latott) főz mos tereget porszívőzik porttöröl ha kell..

Ha 27 évesen több diplomája van, akkor 1-2 éve végezhetett. Kicsit kitolódtak a "korhatárok", ha volt is valaha erre valami szabályszerű, hogy mikor kell a gyereknek kirepülnie a családi fészekből. Persze, te kénytelen vagy albérletben lakni, nincs is más választásod. De ha megtehetnéd, lehet, hogy te is szüleidnél laknál, gyűjtögetnél, és akkor költöznél, amikor lenne saját lakásra pénzed.

Az, hogy nem segít be a házimunkába, lehet akár a szülei hibája is - mért tenné, ha nem várják el tőle. Én 14 évesen kerültem először kollégiumba, azóta (most 38 vagyok) fél évet laktam szüleimnél, egyetem után. De a mai napig azon veszem észre magam, ha náluk járok, nem csinálok semmit. Egyszer-egyszer szégyenkezve megkérdem, segítsek-e mosogatni vagy bármi, és mindig nemleges a válasz, inkább pihenjek, játsszak a fiammal, majd mosogathatok még otthon is eleget....