Mit tennétek, ha megismerkednétek felnőtt nőként egy veletek egykorúval, aki még otthon lakik a szüleivel egy lakásban?

Megismertem egy srácot, velem egyidős (27 éves), a szülei értelmiségiek, a srác okos, sikeres a munkájában, több egyetemet is elvégzett. Az én hátterem, életutam ugyanilyen, csak más területen, de mégis sokban hasonlít a kettő: kreatív, teljes embert kíván, vidám munka.

De: a szüleivel lakik egy belvárosi polgári lakásban. Az én szüleim vidékiek, így 18 éves koromban elköltöztem Debrecenből, és azóta teljesen önellátó vagyok (pénzügyileg, szellemileg).

A srác viszont nem az: sosem mosogat, nem mossa a cuccait, nem takarít, mindent a szülei csinálnak (nem csak az anyukája, hiszen értelmiségi család). Olyan szinten, hogy együtt mennek az Auchanba hétvégente bevásárolni a családnak, nekem ez a világ már teljesen idegen.

Nem érzem benne az akaratot, hogy elköltözzön (összeköltözésről nincs szó, most ismertem meg). Anyagilag simán elköltözhetne (nagyon! sokat keres havonta), de valahogy mégis kényelmesebb neki.

Ti jártatok már olyannal, aki még tiniként élt közel a 30-hoz, és nem anyagi megfontolásból? Ha összeköltöznénk, akkor én lennék az új anyukája?