Mit tegyek, hogy ne nekem kelljen a családot folyton eltartani?
21 éves lány vagyok, betegen születtem, amiért a rokonságban egész eddig és még most is csak azt hallom, hogy így soha semmire nem fogom vinni, csak a szüleim nyakán maradok örökre, és hogy a majdnem 30 éves nővérem meg milyen sikeres lesz, mert ő egészséges és van esze, stb.
Közben én vagyok az, aki bejutott egyetemre (államira) elég magas pontszámmal, közben dolgozom, amennyire van időm, mert az a havi 20 ezer forint ösztöndíj arra elég, hogy fizessem a kollégiumot és ételt vegyek. A nővérem 18 éves kora óta nem csinál semmit, lényegében csak ül otthon és filmeket bámul. Most elkezdett valami haszontalan fél éves tanfolyamot többszázezres tandíjjal, ami mellé még odajön, hogy havonta kétszer fel kell utaznia az ország egyik feléből a másikba egy laza 3 órás oktatásért. De dolgozni nem hajlandó elmenni, mert bár kapott volna munkát eladóként, árurakodóként meg szállodai recepciósként, de ő ilyenfajta munkát nem hajlandó megtenni, pláne Magyarországon, mert az milyen már...
Én éttermi kiszolgálóként dolgozom abban a hotelban, ahol a kollégiumom van, ugyan fizetést nem sokat kapok, de szükségem lenne rá, hogy egyedül meg tudjak élni.
A szüleim közül csak apám dolgozik, havi kb. 150 ezret kap, és ebből sose kérek semmit, anyám mégis képes 10 nap alatt az egészet elszórni (igaz, harmada számlára megy), mert hogy ilyen akció van, meg amolyan, bár nem kell, de most olcsóbb, és akkor már vesz belőle egy rakattal. Plusz a nővérem anyám nevére rendel havonta 10-15 ezer forintnyi sminket meg kismillió kozmetikumot, mert neki arra feltétlen szüksége van, az nem érdekli, hogy pénz nincs rá. Így anyám 10 nap alatt kidobja azt a maradék 100 ezret, utána meg nekem sír, hogy még ki kéne fizetnie a nővérem tandíját és utazását is, ami havonta kb. 70 ezer, meg hogy a következő 20 napban is meg kell valamiből élni. Én meg keresek 70-80 ezret havonta a kis éttermi munkával, amit emiatt mind nekik kell adnom, de akkor még azt is keveslik, és most már azt is szeretnék, ha azt a semmi ösztöndíjamat is nekik adnám, mert szükségük van rá.
Nekem nem adnak pénzt, mert arra nincs, én keressem meg magam, de azt meg sírva elkérik, arra nem gondolva, hogy én akkor mégis miből éljek meg. Pedig én mindig előre pontosan felírom, mire lesz feltétlen szükségem és csak arra költök, a többit meg félrerakom, de most már abból sincs meg semmi. Az elmúlt pár hónapban több mint félmilliót adtam nekik, azt mondták, visszafizetik, de nagyon kíváncsi leszek, hogyan és miből.
Nekem az volt a tervem évek óta, és ezt ők is tudták, hogy az egyetem elvégzése után Pestre költözöm végleg egy kis lakásba és ott fogok dolgozni, ezért vállaltam munkát a tanulás mellett, de így úgy néz ki, kénytelen leszek hazamenni, mivel most nekem kell fizetnem a nővérem tanulását is. Viszont ott a környéken, ahol lakom, semmi munkalehetőség nincs, pedig még a Mekibe is elmennék vigyorogni, ha az lenne.
Mégis mit csináljak? Én tanulok, dolgozom, hogy egyedül meg tudjak élni később is, erre minden pénzem rájuk kell költenem. Mondjam azt, hogy nem adok többet, így sincs már nekem se semmi, osszák be ők, amit kapnak, a nővérem meg oldja meg a tandíját saját maga, hisz ennyi idősen lehetne már annyi esze, hogy legalább egy kisebb munkát vállaljon el, hogy ne a húgának kelljen még őt is finanszíroznia? Mert állandóan le vagyok sajnálja az ő részükről is, de ha pénz kell, akkor rögtön adjak már kölcsön, majd valamikor visszakapom.
Vagy bunkóság lenne ez, és normális, hogy nekem kell állnom a kiadásaik nagy részét? Mert unom már, hogy mennyit gürcölök, mert rám nem költenek, erre minden bevételemet a 30 éves, dolgozni nem hajlandó nővérem hülyeségeire kell adnom.
válasza: válasza:Ha nem akarsz rögtön veszekedni, akkor most szólj nekik: nézzétek, 25-e van, elsejétől a jótékonysági bank bezárt. Mindenki magát tartja el. Terveim vannak és a ti megélhetésetek finanszírozása nem szerepel benne. Ne lepődjetek meg, elsejétől ne is kérjetek, nem fogok adni egy fillért sem senkinek. Sziasztok!
Ez egyértelmű, kiszámítható. Nem kell indulatosnak lenni, maradj nyugodt és egyenes! De amennyit magadért dolgozol, megérdemled, hogy külön élj, nyugalomban!
válasza: válasza:#1 Van egy héten 10 órám, de mindre nem tudok bejárni, mert többször ütközés van. Lényegében 8 óra van, amire be tudok menni, de vannak olyanok, amire nem igazán szoktam, mert a tanár semmit nem mond el, csak kiadja a diákat, utána meg üzenetben elküldi, mikor lesz zh meg ilyesmik. Meg van olyan nap, amikor nincs órám. Így tudom megoldani, hogy vállaljam a munkát. A kollégium éttermében dolgozom, ketten vagyunk ott felszolgálóként, én pedig minden alkalommal bemegyek dolgozni, ha nem a suliban vagyok. Hétvégéken meg ünnepnapon is én szoktam bent lenni, amiért kicsit több az óradíj is, így jön össze a havi 70-80 ezer. Nem mondom, hogy élvezem, mert tanulással is tölthetném ezt az időt, de kénytelen vagyok rá.
Egyébként Asperger-szindrómával születtem, ami miatt csak folyamatos gyógyszerszedés mellett tudok normálisan élni, ezért mondják, hogy így sose lesz belőlem semmi. Haza nem megyek gyakran, pont ezért, meg hogy többet tudjak dolgozni is.
A családnak meg azért küldök pénzt, mert mégis csak a szüleimről és a tesómról van szó, és nem akarom, hogy utcára kerüljenek. A nővérem mindig is olyan volt, hogy kell neki ez meg az, de dolgozni nem akar, és fizessük neki a hülyeségeit, az se foglalkoztatja, ha nincs miből. Most elment egy kb. 400 ezerbe kerülő fél éves magánnyomozói tanfolyamra, ahol az ő beszámolója szerint 5 hónapig csak jogot meg törvényeket tanultak, aztán a maradék két órában magyaráztak nekik a nyomozásról. Lehet, hogy én gondolom rosszul, de én így ennek semmi értelmét nem látom, meg szerintem itthon nem is igazán keresnek magánnyomozókat, pláne ilyen végzettséggel, ami még annyit se ad, mint egy OKJ, és egyébként is folyton azt mondja, hogy az embereket utálja, nem fog közéjük menni, ezért nem akar dolgozni se, de a pénz az kell neki. Most meg az a terve, hogy amint vége ennek a tanfolyamnak, kiköltözik Londonba és majd ott fog dolgozni. Az is érdekes lesz ilyen mentalitással, azt nézve, hogy semmi tapasztalata, és hogy egyáltalán ilyen papírral ki akarja majd alkalmazni külföldön. Meg arra is kéne neki pár százezer, hogy egyáltalán ki tudjon költözni, ha nem kap mindjárt munkát, akkor meg még több, de annak a finanszírozását várhatja, akitől akarja.
(Én mondjuk az ELTE-re járok földrajz szakra, és terveim szerint geográfus mestert végzek majd, de még ennek is több haszna van, úgy gondolom.)
Múlt héten adtam nekik megint 70 ezret, mert hogy sürgősen ki kell fizetni a tandíjat és már csak alig pár ezer maradt nekik. Tegnap meg újra jöttek, hogy ezt meg azt még ki kéne fizetni hónap végéig, adjak még kölcsön pár tízezret. Viszont ha azt nekik adom, nekem már tényleg semmi sem marad. És már beleuntam, hogy én dolgozzam meg tanuljak kipusztulásig, hogy valamire vigyem, de mindent adjak nekik, miközben csak azt kapom, hogy egy szülőkön élősködő lesz belőlem, mert beteg vagyok, akkor is, ha az egyetemet elvégzem.
De most eldöntöttem, nem adok többet, menjenek a nagyszüleimhez és kérjenek tőle, ha annyira kell, vagy majd észhez kapnak, ha jönnek a felszólítások, hogy fizessenek kamattal együtt.
válasza:Ez milyen szak, hogy csak 10 óra van?
És többféle szakra is jártam, de mindegyiken heti 40-50 óra közötti óraszám volt...
válasza:Ha nem akarod, hogy utcára kerüljenek, akkor ne támogasd többé az életvitelüket, hogy végre megtanulják beosztani, amijük van. Persze, hogy szórják a pénzt, amikor te mindig adsz nekik.
Vagy ha nem tanulják meg, így jártak. Felnőtt önálló emberek, akik felelősséggel tartoznak saját magukért.
Ha ezek után is pénzeled őket, akkor viszont megérdemled.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!