Mit tegyek, hogy ne nekem kelljen a családot folyton eltartani?

21 éves lány vagyok, betegen születtem, amiért a rokonságban egész eddig és még most is csak azt hallom, hogy így soha semmire nem fogom vinni, csak a szüleim nyakán maradok örökre, és hogy a majdnem 30 éves nővérem meg milyen sikeres lesz, mert ő egészséges és van esze, stb.

Közben én vagyok az, aki bejutott egyetemre (államira) elég magas pontszámmal, közben dolgozom, amennyire van időm, mert az a havi 20 ezer forint ösztöndíj arra elég, hogy fizessem a kollégiumot és ételt vegyek. A nővérem 18 éves kora óta nem csinál semmit, lényegében csak ül otthon és filmeket bámul. Most elkezdett valami haszontalan fél éves tanfolyamot többszázezres tandíjjal, ami mellé még odajön, hogy havonta kétszer fel kell utaznia az ország egyik feléből a másikba egy laza 3 órás oktatásért. De dolgozni nem hajlandó elmenni, mert bár kapott volna munkát eladóként, árurakodóként meg szállodai recepciósként, de ő ilyenfajta munkát nem hajlandó megtenni, pláne Magyarországon, mert az milyen már...

Én éttermi kiszolgálóként dolgozom abban a hotelban, ahol a kollégiumom van, ugyan fizetést nem sokat kapok, de szükségem lenne rá, hogy egyedül meg tudjak élni.

A szüleim közül csak apám dolgozik, havi kb. 150 ezret kap, és ebből sose kérek semmit, anyám mégis képes 10 nap alatt az egészet elszórni (igaz, harmada számlára megy), mert hogy ilyen akció van, meg amolyan, bár nem kell, de most olcsóbb, és akkor már vesz belőle egy rakattal. Plusz a nővérem anyám nevére rendel havonta 10-15 ezer forintnyi sminket meg kismillió kozmetikumot, mert neki arra feltétlen szüksége van, az nem érdekli, hogy pénz nincs rá. Így anyám 10 nap alatt kidobja azt a maradék 100 ezret, utána meg nekem sír, hogy még ki kéne fizetnie a nővérem tandíját és utazását is, ami havonta kb. 70 ezer, meg hogy a következő 20 napban is meg kell valamiből élni. Én meg keresek 70-80 ezret havonta a kis éttermi munkával, amit emiatt mind nekik kell adnom, de akkor még azt is keveslik, és most már azt is szeretnék, ha azt a semmi ösztöndíjamat is nekik adnám, mert szükségük van rá.

Nekem nem adnak pénzt, mert arra nincs, én keressem meg magam, de azt meg sírva elkérik, arra nem gondolva, hogy én akkor mégis miből éljek meg. Pedig én mindig előre pontosan felírom, mire lesz feltétlen szükségem és csak arra költök, a többit meg félrerakom, de most már abból sincs meg semmi. Az elmúlt pár hónapban több mint félmilliót adtam nekik, azt mondták, visszafizetik, de nagyon kíváncsi leszek, hogyan és miből.

Nekem az volt a tervem évek óta, és ezt ők is tudták, hogy az egyetem elvégzése után Pestre költözöm végleg egy kis lakásba és ott fogok dolgozni, ezért vállaltam munkát a tanulás mellett, de így úgy néz ki, kénytelen leszek hazamenni, mivel most nekem kell fizetnem a nővérem tanulását is. Viszont ott a környéken, ahol lakom, semmi munkalehetőség nincs, pedig még a Mekibe is elmennék vigyorogni, ha az lenne.

Mégis mit csináljak? Én tanulok, dolgozom, hogy egyedül meg tudjak élni később is, erre minden pénzem rájuk kell költenem. Mondjam azt, hogy nem adok többet, így sincs már nekem se semmi, osszák be ők, amit kapnak, a nővérem meg oldja meg a tandíját saját maga, hisz ennyi idősen lehetne már annyi esze, hogy legalább egy kisebb munkát vállaljon el, hogy ne a húgának kelljen még őt is finanszíroznia? Mert állandóan le vagyok sajnálja az ő részükről is, de ha pénz kell, akkor rögtön adjak már kölcsön, majd valamikor visszakapom.

Vagy bunkóság lenne ez, és normális, hogy nekem kell állnom a kiadásaik nagy részét? Mert unom már, hogy mennyit gürcölök, mert rám nem költenek, erre minden bevételemet a 30 éves, dolgozni nem hajlandó nővérem hülyeségeire kell adnom.