Miért olyan követelőzőek a gyerekek a szüleikkel, ha meg akarnak kapni valamit?

Anya mindig mondja / mondta, hogy kiskoromban (sem) voltam az a fajta gyerek, aki földhöz vágja magát a bevásárlóközpontban, boltban, ha szeretne valamit. Anya azt a 'technikát' választotta már egészen kicsi koromtól fogva, hogy ha boltban vagyunk szóljak, ha kell valami. Állítása szerint sosem vergődtem, hisztiztem, sosem követelőztem. Nem is emlékszem különösképpen olyanra, hogy a boltból, vagy innen-onnan nagyon akartam volna valamit. Anya azt mondta, hogy megvett nekem 'mindent'.

Tizenéves koromban sem 'vergődtem', hisztiztem semmiért. A 'kamasz korom' (utálom ezt a szót) annyiból állt, hogy mindig a legolcsóbb, de jó drogériás termékeket vettem meg, illetve ruhákat is akkor vettem a New Yorker-ben, ha 290-re le volt akciózva. iPhone-ért sosem vergődtem, buli, pia, pasik miatt sem, mert nem jártam el.

Mert gyerek. Még csak így tudja kifejezni, mit szeretne.

Azon sem botránkozunk meg, amikor a csecsemő bömböl, mert éhes.

Szülői hiba. A szülő nem kommunikál a gyerekével, nem veszi a fáradtságot, hogy elmagyarázza a dolgokat. Anyám pedagógus, tanult ember, de ha szerettem volna valamit egyszerűen rávágta, hogy nem. Erre én: miért nem? Erre ő: Csak nem.

Attól mert egy gyerek még csak egy tapasztalatlan életforma, attól még megértheti, ha szépen elmagyaráznak neki valamit, az ő szintjére lefordítva.

A másik amit utáltam óvodás koromban, meg alsós koromban, hogy mi a f>szért kell a ruhámnál fogva ráncigálni, ha valami előadásra gyakoroltunk???????????? Ha megmondta volna a tanító néni, hogy álljak amoda, odaálltam volna anélkül is, hogy a ruhámnál fogva húzott volna oda.

Gondolom mert kicsiként meg volt nekik engedve minden, vagy csak alapból olyan típusúak, hogy akaratosabbak és makacsabbak.

Én pl. kicsiként mindig PEZ cukorkát vettem a boltban, és megettem a bátyáimmal, pedig muter mondta hogy bármilyen csokit vagy cukrot választhatok. A bátyám pont az ellenkezője, mindig megette előlünk a csokit, és egyéb édességeket, amikor nagyobb volt ugye meg mindig hisztizett a pénzért, pedig ugyan úgy lettünk nevelve.

Hát szerintem leginkább az otthoni nevelés és az iskolai társaság miatt.

Megmondom őszintén, én leginkább olyan családokban láttam követelőző gyerekeket, ahol követelőző felnőttek vannak. Ahol a szülő sem kedvesen, szépen, mindent megmagyarázva kéri meg a gyereket bármire, hanem ordít, üvölt, parancsol, kényszerít, ha nem jó jegyet hozol haza, akkor megver, és a fő indok az, hogy "az anyád vagyok". Akkor szokott ez visszaütni, amikor a gyerek, aki otthon nyilván nem a megbeszélést látja, követeli az iPhone-t, amit szerinte meg KELL kapnia, mert ő a gyerek, az anyjának KELL eltartania és mindent megvenni neki, és amúgy is jól tanul. Ahol a gyerekkel normálisan bánnak gyerekkorában, ott én nem gyakran láttam hisztis követelőzést.

Ahol meg volt, ott meg sajnos olyasmi miatt, amit nem lehet kikerülni: hogy esetleg az osztályban az összes gyerek, főleg a hangadók, is ilyen kis követelőzőek... gyerek azt látja, hogy ez az átlag, ez a normális. De ekkor is szépen le kell ülni, és elmagyarázni, hogy Pistike osztálytársad nem látja át a felnőttek életét, és nekünk most nincs pénzünk erre.