Lányok, milyen mély, bensőséges élményeitek vannak apátokrol, milyen kellemes, közös események fűznek kizárólag hozzá?

Ez nagyon gaz de a legelenkebb bennem az volt, hogy fogja a kezem, nezunk mas iskolasokat a iskola udvaron, kb10 eves vagyok es meglat valami kover gyereket es elkezdte enekelni:" digi dagi daganat, kergeti a halakat"

Keeesszzz😄😄😄😄

Persze evekkel kesobb ezt nekem enekelte meg tinikoromra ib ugy neztem ki mint egy hogolyo es az o unszolasanak hatasara esett le rolam a bebihaj😄😄😄

a szüleim elváltak, anyával éltem/élek, apukámmal is jóban vagyok azért. a legközelebbi, legmélyebb élményeim vele azok, amikor kiskoromban (6-12 éves koromig) minden évben elmentünk egy hétre kenutúrázni a baráti társaságával, nagyon jó emlékek ezek a kis kiruccanások :) (a tesómat nem vittük soha, ő nagyon izgága gyerek volt, nem bírta volna órákig a kenuban)

meg hogy nyaranta elmentünk a telkünkre egy hétre, vagy nyaralni Tiszafüredre (a nagymamám és a húgom is itt volt ezeknél) emlékszem, ahogy egész nap nyúztuk, hogy dobáljon minket a vízbe különböző módokon, ahogy a nyakába csimpaszkodtunk, és ahogy a telken minden nap elvitt minket ha kellett 6x is jégkrémezni, és a tesómmal azon versenyeztünk, hogy ki tud többet megenni egy nap.. :D

20L

Nem hinném, hogy sok konkrét dolgot tudnék írni, mivel rossz élményem nem is nagyon van apuval, így a jók eléggé egybefolynak.:)

De emlékszem, hogy kisgyerekként nagyon szerettem vele játszani. Vagy azt is eléggé megjegyeztem, mikor a mamáméknál elpusztult az anyamacska, ezért mi magunkhoz vettük az árva kiscicákat, és apuval ketten neveltük fel őket 3 hetes koruktól, cumisüvegen át etettük őket, és nagyobbként mindig másztak fel a lábunkra.:)

De a kedvencem talán az az arc, amit akkor vág, amikor meglát engem. Látszik, hogy örül annak, hogy lát. :) Pedig 18 vagyok, még itthon lakom, tehát mindennap látjuk egymást :D

Én mindig is apámra hasonlítottam jobban, vele voltam bizalmasabb viszonyban. Általánosban, ha rossz jegyet kaptam, akkor azt mindig apának mondtam el este(gyakran befeküdt mellém az ágyba elalvás előtt), ha valami hülyeséget csináltam, vagy összevesztem anyámmal, azt is vele beszéltem meg. Mikor még nem tudtam olvasni, ő olvasott fel nekem esténként.

Kamaszkoromban ezek a konkrét élmények már elmúltak, inkább csak az az érzés maradt meg, hogy tudom, hogy mennyire rá ütöttem, az összetartozás érzése. Könyvekről beszélgetünk, és látom rajta, hogy büszke rám, és arra, hogy ő nevelte belém az olvasás szeretetét. Meg borozni, sörözni szoktunk együtt(anya egyiket sem issza meg). Most is imádom, de már nem beszélünk annyit, pont azért mert nagyon hasonlítunk. Kamaszkorom óta anyával beszélgetek többet és mélyebben, pedig ő pont az ellentétem. Ettől függetlenül a mai napig ha apára gondolok, akkor nagyon nagy szeretetet és hálát érzek, és tudom, milyen hihetetlenül sokat adott nekem gyerekoromban, és ad a mai napig.

Nagyon keveset volt velem, mert kamionozott, ráadásul alapjáraton is eléggé nehezen bánt az emberekkel. Vannak azért jó emlékeim pl strandoltunk, ovis voltam még, apám cseresznyét akasztgatott a füleire, meg az enyémre és könnyesre röhögtük magunkat.

mivel kamionozott sokat mentem vele ide-oda, beszélgetni nem nagyon tudtunk, de azért nagyon jó volt csendben lenni napokig a rémes anyám nélkül, na meg rengeteg gyönyörű helyet láttam.

6.-7-es lehettem, amikor dél-angliában voltunk (nemtom melyik megye) és nem értünk a lerakóhelyre péntek estig, egy falu mellett rekedtünk egy útszéli kis parkolóban, akkora volt hely, hogy éppenhogy nem lógott ki a pót vége az útra. körben mindenhol harsogó zöld mezők,derékig érő palakerítések, meg apró fehér virágú kisnövésű magányos öreg fácskák. vettünk egy kicsi, zöld-fehér, katicapöttyös gumilabdát a falusi boltban és apám megtanított fejelni.

Frissen a válásuk után, nyáron kimentünk a recski tóhoz kempingezni ketten apámmal. Egy hétig csülköt ettünk csülökkel a Mátraházai pihenőbeli büféből, megéltünk egy félelmetes de csodálatos vihart a tóparton, és hazafelé kis kanyarral menve két napig teszteltük a szépasszonyvölgyi borok minőségét. életünkben nem beszélgettünk annyit mint abban a néhány napban. azóta se...