Elcipelni valakit pszichológushoz, mert "gonosz"? Ez mégis mi?

A kérdésből nem derül ki, hány éves vagy, mióta nem jöttök ki anyukáddal, és azt is jó lenne tudni, hogy ha ő most valamiért nem annyira fontos neked, azért vannak-e barátaid, képes vagy-e szeretni másokat stb. Meg hogy mire gondolsz, amikor azt írod, "azok után, amiken keresztülmentem".

Ha anyukád ilyesmivel jön, akkor annyi biztos, hogy van egy komoly probléma, amivel foglalkozni kéne, mert legalább az egyikőtök szenved emiatt. Egyébként tényleg úgy tűnik, hogy volna miről beszélgetned akár egy pszichológussal akár egy tanároddal vagy más okos emberrel, akinek elfogadod a véleményét. Arról, amin keresztülmentél.

anyák napján köszöntötted?

több törődéssel, pár hogy vagy kérdéssel, teacsinálással, már rögtön emberibb leszel :)

Nagyon sokkoló, amikor az ember "rájön", hogy csak saját maga van. Olyan igaz ez, mint hogy egyedül születünk és egyedül halunk meg. Azért vannak mellettünk emberek, akik elviselhetőbbé, akár élvezhetővé teszik ami a kettő között van. Én is dühös voltam anyámra sokáig. Elmúltam 30, mire beláttam, hogy olyan, amilyen és ne hibáztassam olyan dolgokért, amin nem tud változtatni. A pszichológus pedig nem csak gyogyósoknak való.

Szerintem is az lehet, hogy nagy változáson mentél keresztül, és olyan, mintha elvesztett volna. Hidd el, hogy nemhogy családban, de távolabbi ismerősi körben is rémisztő, ha valaki nagyobb túlsúlytól szabadul meg, szabályszerűen megváltozik a személyisége. Komolyan beszélj vele, ahogy már egyik válaszoló is írta. Közeledj hozzá, vagy legalább hagyd, hogy ő közeledjen. Tapasztalatból tudom, nem könnyű.

Az, hogy egy idegen előtt nem fogsz megnyílni, nem biztos, hiszen őt, mint kívülállót, lehet, hogy szívesebben beavatod.

38/N