Hogyan tűnjek el úgy, hogy a szüleimnek ne okozzak fájdalmat vele?

Menj el egy 2 éves szakmára, azalatt a kellő érettségidet is kijavíthatod és ha akarsz mehetsz egyetemre. Nekem is jó sz*r lett az érettségim de kitanultam egy szakmát közben jó érettségit is csináltam most meg az egyetemi éveimet cseszem el :D de ha ki is bukok már van egy szakmám. Senkinek se sikerül minden az életben. Persze 18 évesen én is nagyon féltem hogy a híd alá kerülök mert túl nehéznek tűnik az élet. De mindig minden áron menni kell előre

Egyébként hiába adod be a szüleidnek hogy elköltözöl attól még keresni fognak és ha egy hét múlva se veszed fel a telefont az ugyanolyan mintha megtalálnának a fürdőkádban felvágott erekkel, talán még rosszabb is, hogy éveken keresztül reménykednek hogy még élsz és előkerülsz

Pedig a "fejmosáson" kívül nem fogsz mást kapni. Nem gondolod, hogy azért, mert mégsem helyes az általad felvetett elmélet?! Nincs olyan helyzet, amit ne lehetne megoldani, a halál nem megoldás semmire. A szüleidre pedig azt gondolom, minden esetben számíthatsz.

Egyébként arra nem gondoltál, hogy ha azt adnád be, hogy kimész dolgozni, akkor keresnének a szüleid? Ugyanúgy romba döntenéd az életüket!

Ha tényleg komolyan gondolod a leírtakat, és nem csak sajnáltatni akarod magadat (ahogy teszik néhányan), akkor írj egy lelki segélyt nyújtó oldalnak, vagy hívd fel őket. Több helyen láttam már telefonszámokat, e-mail címeket. Kitartás!

Ha hiszed, ha nem, tudom, mit érzel. Átérzem ezt a reménytelenséget, átérzem, mennyire szr, mikor nem jön össze semmi. Viszont én valahányszor ezt érzem, rágondolok anyukámra, akit a szülei egy fillérrel nem támogattak, rossz volt a családi háttere, rengeteg sérelem érte, fizikai, szellemi bántalmazás, meg minden más. Mikor 18 lett, már mindenre magának kellett keresnie a pénzt. Jelentkezett főiskolára, ekkor már terhes volt velem. Nem vették fel. Megint jelentkezett, nem vették fel. Csak harmadszorra sikerült neki, akkorra már két gyereke volt, és csak szombatonként tudott járni, amúgy dolgozott kínlódott is, de ígyis elvégezte végül.

Csak a kitartás a lényeg. Próbálkozz, küzdj, ne futamodj meg a kudarcélményektől.

Nem akarok neked ebben "segíteni", eszem ágában sincs.

Csak azt akarom mondani, hogyha az élet tengerének jéghideg vizében úszol reménytelenül, s nem látod a partot, vagy csak alig, mert túl messze van, akkor se hagyd, hogy elnyeljenek a hullámok, hiszen fulladásodra egyetlen mentséged csak az lehet, hogy a végsőkig küzdöttél, küszködtél, ám semmit sem találtál, mibe egyáltalán belekapaszkodhattál volna.

Fiatal vagy. Előtted az élet, még nem sürget az idő, még van ezer és ezer lehetőséged. Hidd el, még ki tudod javítani.

Kérlek. Ne. Ne tegyél ostobaságot. Bár ígyis sokat csináltál, de azok jelentősége még magukban sem sok, nemhogy ehhez képest. Ennél százszor többre vagy képes, oké?