Ha elmondaná a lányotok hogy leszbikus még szeretnétek?

Ha az én anyám/apám kérdezne ilyet, már nem szeretném.

Ha te vagy a lány, csak te tudhatod, milyen a kapcsolatotok, hogyan állnak ehhez a témához, mi nem.

Két lányom van. Az okozza majd a legnagyobb örömet, ha boldog, kiegyensúlyozott felnőttnek látom majd őket.

Szóval az, hogy egy férfi vagy egy nő teszi őket boldoggá, az huszadrangú.

Persze, hogy szeretném, de azért titkon reménykednék, hogy csak átmeneti. Sokkal nehezebb az élet "más"-ként. Ha viszont nem átmeneti és megtalálná a boldogságot így is, akkor nagyon örülnék neki, hogy legalább boldog. És mire ő odaér, talán még örökbe is tud fogadni majd. Valamivel lazább országban élünk, itt már a másságot könnyebben elfogadják. Mire felnő, már nem lesz titkolózás nemi identitás terén, így nem kellene rejtegetnie. Egyetlen egy dolgot sajnálnék. Ha nem próbálhatná ki az anyaságot. Ha nem próbálhatná ki a terhességet, a szülés örömét. Mint anya, tudom, hogy ezek mennyire csodálatos dolgok, és nagyon szeretném, ha ő is átélhetné ezt a boldogságot. De lehet, hogy ha leszbikus lenne, el tudna menni egy sperma bankba, és átélhetné mindezt, akkor úgy érezném, hogy nem maradt le semmiről.:D

Most még csak 5 éves, szóval 15-25 év múlva szerintem ezek már símán kivitelezhetőek lesznek.

Férjem elsőre azt mondta, kitagadná, de tudom, hogy úgy se tenne ilyet, először biztos nehéz lenne elfogadni, de azt hiszem mindenkinek és biztos, hogy a legtöbb szülő először kétségbe esik és sajnálja és magában keresi a hibát, hol rontotta el, pedig ez szerintem nem így működik. Aki leszbikus, az eleve annak született, csak később tör elő lehet. Szerintem ez genetikailag belénk van kódolva, úgy, mint az, hogy barna a hajunk vagy szőke. Ezen a tényen épp úgy nem tudsz változtatni.

Akik ilyen idillien nyilatkoznak erről a témáról, hadd kérdezzem meg, volt bármelyikük ilyen helyzetben?

Tehát a lányuk leszbikus?

Mert valamiért igencsak túlidealizáltnak érzem ezeket a válaszokat.