Gáz, hogy ilyen dolgokról is beszélünk?
Huszonéves lány vagyok, és anyukámmal elég nyitottan kezelünk jó pár témát.
Amikor egy -két dologban bizonytalan vagyok, pl. intim problémával forduljak-e orvoshoz, kikérem a véleményét. Egyre kínosabbnak érzem, de nem tudom, hogy azért-e, mert végre beáll a természetes rend, és tartom a határokat, vagy ellenkezőleg, nincs ezen mit szégyellni? és csak hirtelen elkezdtem parázni? Kicsit gáznak érzem, hogy ezt mindenképpen anyámmal beszélem meg, mint egy szorongó kiskamasz, és talán egy kicsit úgy gondolom, hogy ez azért lehet, mert még nem váltam le róla.(Mással, pl. továbbtanulással kapcsolatban is kikérem a tanácsát, így viszont néha kéretlen tanácsokat is osztogat, és olyan mintha meg is mondaná, hogy mit kéne tennem.)
Ti hogy látjátok?
Meg kell húzni már ilyenkor a határvonalat, kellenek olyan témák, amik magánügyek?
Azt kéne rendezni magadban, hogy miért érzed kínosnak?
Mert a világ, avagy az első válaszolóhoz hasonló pökhendi fele ilyen mondatokat böfög be?
Vagy mert valós igényed lenne a privát szférád szigorúbb tartására?
Egy normális családban bármit meg lehet beszélni. És az a normális, ha fontos kérdéseket megbeszéltek.
Én lakásvásárláskor is megmutattam anyukámnak a kiszemelt lakásokat. Én döntöttem, de érdekelt, hogy mi a véleménye.
Pasi ügyekben meg, mint a barátnőkkel kb. Nagy vonalakban tudja. De konkrét részleteket, ami csak két emberre tartozik, nem osztok meg senkivel sem.
Én is huszonéves nő vagyok és nyílten megtudok beszélni mindent, az édesanyámmal, apámmal, sőt a nagymamámmal is. ez személyiség- és családfüggő. Nálunk mindenki nagyon közvetlen egymáshoz, nem titkolom ha menstruáció miatt vagyok rosszul, miért titok az a férfi családtagok előtt?
Anyummal és nagyimmal pedig bármilyen intim helyzetet megoszthatok, amit úgy gondolok, elmondanám valakinek.
ÉÉÉÉÉÉÉs ha valaki, akkor én tuti nem vagyok anyuci pici lánya. 19 évesen elköltöztem otthonról, főiskolára jártam és dolgoztam, azóta is magam tartom el. Függetlenül, szabadon. De persze ez most nem ide tartozik.
Szerintem nem gond ha ennyire jó a viszonyod az anyukáddal, őrizd meg :)
Sokan annyira zárkózottak, szégyenlősek hogy családon belül sem engedhetik meg maguknak a laza kommunikációt. Pedig érték!
Ha kérhetem, akkor a lepontozásokat mellőzzük, mert marhára nem a tartalomnak szólnak, hanem ilyen személyes szurkapiszkaként funkcionálnak valakinek.
"Vagy mert valós igényed lenne a privát szférád szigorúbb tartására?"
Igen ez egy kérdés, most éppen ezen a saját, önálló életen dolgozok- de ez nehéz így egyetemistaként, volt már állásom, mert akartam dolgozni, mellette lett nem is egy végzettségem, de mégis otthon lakom. És ez egy ideig így fog még maradni. Az érzelmi távolságot is nehéz tartanom, és ezért merült fel kérdésként, hogy itt nem arról van-e szó, hogy már megint ráhagyatkozom...?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!