Szeretem a barátomat, de valahogy mégsem vagyok vele boldog. Nem tud szórakoztatni, nevettetni, úgy kínosan telik az idő. Állandóan csak filmezünk, vagy csak elszórtan az az napi dolgokról beszélünk. Mit tegyek?

"nincs kedvem se energiám több fiúval megismerkedni"

Hát emiatt ne maradj vele, és ne próbáld meg magadat áltatni, hogy ő az "igazi", ha már most nem érzed magad igazán jól vele. Nem kell rögtön egy másik srác karjaiba rohannod, tarts egy kis "pihenőt", 22 évesen még bőven van időd (sőt!), hogy olyasvalakit találj, aki boldoggá tesz.

22 évesen, egyedül még sokkal fiatalabb és rugalmasabb vagy, mint 30 évesen, két gyerekkel.

Ne szúrj ki magaddal.

22 évesen még előtted az élet. Gondolj bele, nem vagy vele boldog, de nem akarsz mással ismerkedni. Akkor a következő 50 évedet boldogtalanságban töltöd? Jó lenne az neked?

Szerintem csak még jobban besavanyodnál. Ebből semmi jó nem sülne ki. Én 22 évesen kezdtem újra, mert szakított velem a barátom. Miután előtte minden időmet vele töltöttem, hirtelen ott találtam magam pasi, meg barátok nélkül, a szüleimmel pedig én tudtam soha megértetni magam. Nincs mese, ilyenkor el kell kezdeni újra felépíteni magad körül a baráti kört, eljárni sok helyre, ismerkedni, aztán majd jön az igazi.

Én már férjnél vagyok gyerekem van, és a férjemmel nagyon sok mindenen tudunk együtt nevetni, meg mindent megbeszélünk. Ez alap, enélkül nem lenne jó.

"Már 22 éves vagyok nincs kedvem se energiám több fiúval megismerkedni"

Bocsánat, de ez kicsit nevetséges. Mikor ismerkedsz, ha nem most? Ha most ilyen tunya és életunt vagy, a barátod fog rádunni nagyon hamar.