Ti miért szeretitek az anyukátokat?

Nekem most nagyon nincs türelmem a betegségéhez, és szeretnék neki segíteni, de nem tudok. Nem akarom, hogy elveszítse emiatt a munkáját, de hajszálon táncol.

Nem tudnám megmondani, mit érzek pontosan iránta. Tisztelem a szaktudását, amiben eredményeket ért el, az igyekezetét, mert még mindig fejlődni akar, még ha nem is tud lépést tartani, de most eltávolodtunk egymástól a betegsége miatt, szégyellem azt az állapotot, amibe ha bekerül, kínos helyzetbe hozza magát és mindenkit, aki vele van, nem mernék megjelenni vele bárhol, és nem tudom, hogy lehetne áttörni azt a falat, amit a betegsége emelet körülötte.

Most nem igazán szeretetnek nevezném, amit érzek iránta, inkább sajnálom, és dühös vagyok azokra, akik hozzájárultak ehhez az állapotához.

A legjobb édesanya volt. Bármit tettem, mellettem állt, kíváncsi volt az életemre, mindent megoszthattam vele. Nem titkolta el, ha hibáztam - de ha leszidott is, tudtam hogy feltétel nélkül szeret.

MIóta nincs, nem találom a helyemet.