A gyerek párja idegen lenne? Kerülgetni kell?
Nagyon sok kérdésnél és válasznál olvastam, hogy amíg otthon él a gyermek, addig a szülő nem engedi meg, hogy ott aludjon a gyermek barátja/barátnője. Még akkor sem ha már régóta együtt vannak. Indok:- nem akarnak a szülők egy idegent kerülgetni a lakásban.
Kérdem én, hogy lehet idegennek nevezni? Ha már együtt vannak legalább egy éve, ti is ismeritek, a lányotokat/fiatokat láthatóan viszont szereti/boldoggá teszi a másik.
Akkor miért kell ez a hozzáállás? Utána meg csodálkoznak a szülők, hogyha a gyereknek nem esik jól, hogy így kezelik a barátját/barátnőjét, és elszigeteli magát a családtól.
Meg szerintem elég kínos, ha komoly marad a kapcsolat, és majd összeházasodnak stb. És akkor egy életen át az jusson az eszébe, hogy a kedves anyósék idegennek tekintették őt?
Nem csak itt gyk-n , hanem a való életben is tapasztalom(saját példámon is), hogy nagyon sok szülő-gyermek kapcsolat romlik meg annak köszönhetően, hogy a gyerek választottját nem fogadják el, lenézik, tiltják tőle.
Komolyan, ennek van értelme? Fontosabb , mint a saját gyereketek közötti jó viszony?
Szóval azoknak a szülőknek a válaszát várom elsősorban akik tiltják, vagy nincsenek megelégedve a gyermekük barátjával.
A kérdés természetesen nem az együtt alvásról szól, el tudom fogadni, hogy a szülő lakása, ha nem akarja nem alszik itt senki más. Engem a hozzáállás taszít.
Persze, a tini kapcsolatok nem mindig hosszú életűek. De szerintem olyan 1 év után(nem távkapcsolat) már el lehet dönteni, hogy jól megvannak -e. Mert ennyi idő után már ki lehet ismerni is a másikat.
Én is jártam régebben valakivel, és kb fél évig meg voltam győződve róla, hogy ő lesz az igazi, sorszerű minden stb.. Aztán jól átvert és utána kezdtem rájönni, hogy mik voltak azok a jelek, amiknél kapcsolnom kellett volna, és nem halálos szerelembe esni.
Szóval elismerem, hogy nagy az esélye annak, hogy nem maradnak együtt. De mikor tapasztalja meg, ha nem 16-18 évesen? Majd inkább 20on évesen 0 tapasztalattal ugorjon bele egy házasságba?
Meg ha meg is van a véleményetek a lányotok barátjáról vagy fiatok barátnőjéről , akkor nem gondoljátok, hogy azzal hogy tiltjátok, vagy megalázzátok, akkor azzal csak a gyermek fordul ellenetek?
A külön kedvencem amikor a szülő már 18 évesen férjnél volt, terhesen. De a saját 20on éves lányát óvja/tiltja mindentől. (legutóbb egy 25 éves lány panaszát olvastam, akit az anyja ki akar tagadni mert ilyen "fiatalon"vállal babát, közben anyuka szintén 18 volt amikor szült)
7# ennyi erővel a két szülő is csak egy idegen volt egymásnak. persze az rögtön más mert az ő idejükben stb..
de mindegy felesleges magyaráznom.
azért is írtam ki, hogy hátha valaki ráeszmélne, hogy ne ilyesmi miatt romoljon el a kapcsolata a lányával/fiával.
az én nagyszüleim egyből befogadták a szüleim választottját. szóval apai nagymama elfogadta anyát, már a kezdetektől fogva lányaként tekinti. és másik oldalról is.
míg nekem 2,5 év után nem tudják a barátom teljes nevét. nem kiváncsiak rá, nem akarják megismerni sem. két kezemen meg tudom számolni hányszor volt itt.
20 éves vagyok. idén nyáron költözünk össze.
és nem hoztam haza minden jött-ment barátomat, vagy fiút akit randiztam.
akit írtam a kérdésben, őt kb 2-3x hoztam haza 16 évesen. utána egy évig "gyászoltam". közben sok barátom volt, de tisztában voltam vele, hogy nem komoly,nem is mutattam be őket.
17 évesen összejöttem a mostani barátommal. nagyon nagy a szerelem már az első hónapok óta. igazi lelkitársak vagyunk, jelenleg nem tudom elképzelni, hogy ne így legyen.
és tényleg rosszul esik, hogy az életem ezen részére nem kíváncsiak a szüleim. amikor hazahoztam bemutatni rá se néztek végig a tévét bámulták. ha elkezdtem később is mesélni róla, hogy merre jártunk, mit csináltunk a délután akkor is leszarták.
utána meg persze jött, hogy a facebookról tudják meg, hogy xy városban voltam egy rendezvényen. de ha a minimális érdeklődést nem adják meg, elveszíti az ember a lelekesedését hogy meséljen.
10# szerintem te korrekt szülő vagy. írtam is a kérdésben, hogy nem várom el, hogy legyenek odáig érte, de legalább ne hangoztassák , hogy nekik ő egy idegen . és az is jogos, hogy amíg nem kerülnek a házasságig, addig még vannak fenntartásaid , hogy nem ő lesz a menyed majd.
az én anyósjelöltem is elmondta, hogy amíg szeretem a fiát és ő is engem, addig milyen alapon nem viselne el? ha boldogok vagyunk ő nem szól bele. szoktam vele beszélgetni, ha kell segíteni. lehet más lányt képzelt el a fia mellé, de engem is elfogad. jó is a kapcsolata a fiával.
de biztos vagyok benne(ahogy a páromat ismerem) hogyha az anyukája elkezdené fúrni a kapcsolatunkat, vagy szidni engem, akkor mellettem állna ki. és nem beszélné meg vele utána semmi olyasmit amit eddig igen.
Fiatalként is megértem ezt, én mindenkit utálok kerülgetni.
Az viszont sokszor előfordul, kérdező, hogy a barát/barátnő sem akar ismerkedni. Most jöhet az, hogy minden fiatal bratyizós, és mindenkit szeret, az öregek meg nem, de ez nem így van. Ha valaki átjött hozzám, az velem akart lenni, nem a szüleimmel feszengeni.
#13-as, egyetértünk.:-)
Bocs, ez egy kicsit off:
Barátnőm járt úgy, hogy nagyon jó volt a viszonya anyósékkal. Amikor beütött egy krízishelyzet (férj félrelépett), meg volt róla győződve, hogy mellé állnak majd. Hiába mondtam neki, hogy anyóséknak a férj a gyerekük, akármit csinált, lecseszik családi körben, de nem fognak ellene fordulni. Persze így is történt, szerencsére rendezni tudták a kapcsolatukat, de azóta ő sem tekint rájuk úgy, mintha a szülei lennének.
Nem tudom, mit tennék hasonló helyzetben. Hogy felpofoznám kicsi fiamat, akármennyi idős, az a legkevesebb, az unokáim érdekét maximálisan szem előtt tartanám, de nem hiszem, hogy ha választani kell, nem a fiam mellé állnék.
Nehéz a szülők reakcióit megérteni, amíg nem szülő az ember maga is, és nincs a háta mögött 20-25 év munka, otthonteremtés, egyéb stresszek.
"ennyi erővel a két szülő is csak egy idegen volt egymásnak. persze az rögtön más mert az ő idejükben"
Nem érted, amit mondasz. A két szülő meg akarta egymást ismerni. Az, hogy a valakinek a valakijét nem akarod megismerni, teljesen más. Ez egy ilyen "kényszerített" kapcsolat.
Gyerekként/tiniként szentül hittem, hogy majd ha nekem lesznek gyerekeim, akkor nálunk nagy élet lesz. Jöhetnek a barátok, osztálytársak.
Most, hogy egyedül nevelem a két kisiskolás gyerekem, marhára nem vágyom arra, hogy délután, miután hazaesek a munkából, bevásárlásból, ügyintézésből, miközben főzök, mosok, takarítok, és próbálok foglalkozni a lányaimmal, leckével, lelkükkel, és uram bocsá' magammal, még csak véletlenül sem vágyom arra, hogy egy "idegent" kelljen kerülgetni.
Nem hiszem,hogy másképp lesz ez pár év múlva, ha "párjuk" lesz.
A szülők tisztában vannak azzal, hogy nem csak éjszaka lehet sexelni. De miért baj az, hogy ha nincs kedve végighallgatni, amint a lányát izélgeti egy pattanásos kamasz? A tinik talán szeretik hallgatni mikor a szülők házaséletet élnek? Naná, hogy nem!
A szülők is követtek el hibákat fiatalon, és ettől próbálják megóvni a gyerekeiket, hiszen ők már ismerik a következményeket, amikről a tinik azt hiszik, hogy "velük ez nem történhet meg", hisz ők vigyáznak.
Rengeteg dolog van, amiről fölösleges beszélni, mert a tinik, pont a koruk miatt úgysem képesek megérteni. A többség a szüleire nem is érző,igényekkel teli emberi lényként gondol, hanem valami háztartási robotra, akiknek csak az a dolguk, hogy eltartsák, kiszolgálják, és minden igényüket kielégítsék. Aztán halálosan meg vannak sértve, ha a szülő ahelyett, hogy az aktuális igaz szerelmüket akarná kerülgetni, csak egy nyugodt estére vágyik.
De amikor esetleg a vidéki nagymama meglátogatja a családot, a kamaszok vannak a leginkább kibukva, ha a nagyi ott alszik pár napot,és ezzel felborul az ő kis nyugalmas életük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!