Segítség! Anyám le akar mondani rólam de én ezt nem szeretném! Mit tehetek?

1. Egy gyerekröl LEMONDANI nem lehet.

2. HA anyád ennyire betegesen viselkedik, akkor TE menj el a gyámhatóságra és ott mondd el ezeket.

A veszekedeös válaszolónak meg üzenem, hogy nem minden 12 éves egyforma, van olyan is, aki képes értelmesen fogalmazni. Attól, hogy a te környezetedben csak buta ilyen korú gyerekek vannak, még vannak értlemesebbek is.

Kötve hiszem, hogy a kérdező 12 éves gyerek: egy mai kiskamasz, sajnos, a legritkábban fogalmaz ilyen érettséggel, ilyen íráskészséggel - és ír, ilyen helyesírással. Ha mégis 12 éves lenne, akkor iszonyú kár lenne érte, ha elkallódna.

Az édesanya rajta kívül három gyermeket nevelt már fel? A legkisebb, a negyedik, serdülőkori konfúziói már meghaladják az erejét? Pillanatra se lenne meglepő. Tőle a társadalom "elvárhatja", hogy zokszó nélkül "nevelje, ha már világra hozta"? És az apától? Tőle mért nem követelhető, hogy átvegye a feladatot ebben a nehéz időszakban? Valószínűleg azért (sem), mert a kérdező bevallása szerint vele eleve rossz a kapcsolat: talán soha sem volt a helyzet magaslatán, ami a gyerekeit illeti.

Én is fogalmaztam így 12 évesen, sőt, a legtöbb osztálytársam is képes volt rá.

Ne tanácsoljatok neki olyat, hogy "tanuljon meg egyedül élni". 12 éves, a fenébe is!!

Anyád gyanúsan hasonlít az enyémre, ő is kb így viselkedett, gyakran mondogatta hogy bele kellene fojtania a fürdőkádba. Mégis éveken át tűrtem meg próbálkoztam, neki semmi nem volt jó. 16 évesen mertem először visszaütni. 17 évesen költözhettem apámhoz, ő akkor mert csak magához venni "meeer a bíróság anyádnak ítélt sajnálom, de majd ha 18 leszel, blabla". 19 évesen már egyedül éltem. Mostani ésszel már én is a gyámhatóságot javasolnám. Anyád nem fog csak úgy lemondani rólad, nem teheti meg, meg akkor lemondhatna a családi pótlékról is... szomorú, de néha ez is tényező :/

Kitartást :/

28/N