Mit csináljak? Kezdek kikészülni.

Előre szólok lehet kicsit hosszú lesz.

Szóval apámmal régen (olyan 9-10 éves koromig) fogjuk rá hogy jó volt a viszony. Voltak kisebb veszekedések, de nem volt semmi komolyabb dolog.

Aztán olyan 6-7 éve folyamatosan csak romlott. Mindig hívott ha segíteni kellett valamit, de ha valamit nem úgy csináltam véletlenül ahogy kellett volna (mondjuk nem találtam valamit, vagy véletlenül elmozdult valami amit tartottam stb.)nem volt semmi "jól van fiam, majd legközelebb" vagy hasonló, hanem egyből jött a letolás hogy hogy lehetek ennyire gyámoltalan, szerencsétlen, semmirekellő, basszon meg a ..., semmire nem fogom vinni stb. Eleinte elnéztem. Aztán ennél durvábbakat is mondott, megjegyzést tett egy olyan esetre ami mély nyomot hagyott bennem. Akkor betelt a pohár. Onnantól ha mentem neki segíteni, csináltam ahogy tudtam, ha valamit beszólt egyből leordítottam. Veszekedtünk vagy 5-10 percig majd otthagytam, mondván "csináld akkor egyedül bmeg". Aztán elkezdett inni és szerencsejátékozni. Állandóan megy a veszekedés, hogy ő kéri a pénzt anyától, ő pedig ad neki. Hiába kiabál rá hogy nincs pénz, nem ad de ő addig jópofizik, amíg ki nem kunyizik annyi pénzt ami kell. Mondtam anyának hogy ne adjon neki semmit, aztán majd csak leszáll, de csak adja neki.. Ha netán nincs otthon akkor jön hozzám kuncsorogni. Persze ilyenkor én vagyok a világ legjobb gyereke, máskor meg pokolra kíván.. Eleinte adtam neki, mondván hátha megváltozik. A viselkedése nem változott, de ugyanúgy jött kunyizni, aztán megmondtam neki, hogy én nem fogok neki adni pénzt arra hogy eligya. Csak nyalizott, csak kuncsorgott, de megmondtam neki, hogy nem adok semmit. Kiment mintha misem történt volna. Nemsokára rajta kaptam hogy a szobámban kutakodik. Kérdeztem mit akar, aztmondja jaj semmit csak keres valamit. Mondtam neki, hogy vallja be hogy pénzt keres. Mikor elmondta, leoltottam, hogy jó mélyre süllyedt emberileg, és az én szememben is. Aztán persze megint én voltam a sz*r, hogy szegény rokkant apámat(gerincsérve volt pár éve, tud dolgozni csak nem olyan intenzíven) nem támogatom ennyivel sem, tényleg szerencsétlen vagyok. Kiment a szobámból. Másnap bejön gépezni (merthogy az én szobámban van a sz.gép), és volt az asztalon egy használt zsepi, amit véletlen otthagytam. Bementem egyből leordított, hogy tudok ekkora disznóólban élni, mindjárt kapok egyet, takarítsak ki azonnal stb(tényleg nem volt semmi szemét azon a zsepin kívül). Mondtam neki, ha nem tetszik nem muszáj bejönni. Erre jött az én házam azt csinálok amit akarok duma(a ház az ő nevén van, de főleg anya fizetéséből fizetjük a rezsit és a hitelt), mikor visszaszóltam meg akart ütni, csak kimentem. Tűrtem majd mikor kiment kiadtam magamból a haragot. Aztán megint jött kunyizni. Nagyon ideges voltam ezért ráordítottam hogy még van képe idejönni azután amiket éveken át elszenvedtem (nem írtam le mindent..). Erre elkezdett gúnyolódni, hogy jaj te szegény nehogy megsajnáljalak stb. Beszóltam neki, erre majdnem verekedtünk, meglökött én pedig meg akartam ütni, csak anya közbelépett. Azóta csak köszönök neki.

Ma történt még egy dolog. Van egy 8 éves kutyám, egyszer megmentette az életemet, mindig megvédett és sok szép emlékem fűz hozzá. Itt voltak rokonok a 4 éves gyerekükkel. Kimentek az udvarra, ők elbeszélgettek a gyerek meg csináljon amit akar. Bement a kis épületbe ahol a kutyakaja van, és enni akart adni a kutyának aki ott állt mellette. Gondoltam jobb lesz ha kimegyek. Ő pedig azt hitte, hogy egy idegen akar lopni (úgy van betanítva, hogy ha egy idegen nyúlkál valahova, akkor ráijesszen), és nekiment a gyereknek (nem harapta meg, csak meglökte), pont odaértem és leállítottam, utána még dörgölőzött is a gyerekhez, amolyan bocsánatkérés képpen. Csakhát a gyerek megijedt és elkezdett ordítani. Bejön fater meg rokon, mi történt elmondtam nekik. Aztán apám egyből megütötte a kutyát, ráordítottam hogy mit csinál. Aztmondja ez a dög majdnem megölte a gyereket. Mondom dehogy ölte meg majdnem, épphogy meglökte. Erre ő mondta hogy de akkor is meg kell ölni mert rátámadt. Megint kiakadtam és mondtam neki, hogy egy 4 éves, a kutyának ismeretlen gyereket mi a f..nak hagynak egyedül, hogy azt csináljon amit akar? Pláne hogy ő kérte hogy úgy tanítsam be, hogy az idegenekre gyanakodjon.. Vagy legalább miért nem szóltak hogy legyek már kint a gyerekkel. Megint elmondta ugyanazt mint az előbb, és már a rokon is helyeselt. Na őt is kiosztottam, haza is mentek utána.

Majd jön apám, és ordít, hogy hogy képzelem ezt amit csináltam, meg hogy a kutyát megöli, megöleti, mert milyen dolog ez stb. Mondtam neki oldjuk meg nyugodtan a dolgot, nem kell egyből ölni stb, de csak ordibált (mellesleg részeg volt egy kicsit) próbáltam nyugtatni de folytatta. Mikor befejezte a mondókáját, meglökött és mondta ne feleseljek, meg fog verni, mehetek én is a kutya után stb. Én is meglöktem őt, és mivel részeg volt elesett. Alig tudott felállni. Kérte hogy segítsek, de 6-7 évnyi haragot összegyűjtve, mondtam hogy amíg így viselkedik ,tőlem ne számítson segítségre semmiben. Ha nem fog megváltozni én nem fogok róla gondoskodni, felőlem öregen is ott poshadhat az ágyban, úgy fogok neki segíteni ahogy ő nekem ha szükségem lett volna rá. Majd bezárkóztam a szobámba.

Eddig tűrtem, de az én türelmem is véges. Eddig elviseltem, hogy én vagyok a rossz,szerencsétlen,világtalan,nyomorult,anyaszomorító,gyámoltalan,félresikerült gyerek de most már elég volt. Megszakítok vele minden kapcsolatot, egy házban fogunk lakni de annyi. Szólni nem fogok hozzá, segíteni nem fogok neki semmiben, hátha észhez tér.

Mit tehetnék még? Tudom nagyon hosszú lett, de ezt ki kellett adnom. Köszönöm ha elolvassátok, és segítetek :)