Az hogy lehet, hogy egy anya nem szereti a tulajdon gyermekét?

"Arra fogja, hogy mikor a baba megszületett, sárgasággal kezelték, ezért az első pár napban nem volt ott mellette sokat, és így nem alakulhatott ki az a kötődés, aminek kellett volna. Ennek van értelme?"

Szerintem meg nincs értelme. Az én fiam is nagyon besárgult, napokig szinte csak kék fény alatt volt, nem velem, mégis imádom.

Anyuka vagy depressziós vagy simán csak nem kellett volna gyereket vállalnia, mert nem alkalmas rá.

Sajnos van. A kötődés mindenkinél máskor alakul ki, nekem a szülés után lassan és 1 év volt a vízválasztó, de soha nem gondoltam arra hogy megbántam vagy ne szeretném a kislányomat. Volt szülés utáni depresszióm, pedig mindig pozitív ember voltam. A férjem rengeteget segített és én magam mondtam, hogy elég az önsajnálatból. Azzal nincs baj hogy apuka is elmegy gyedre a gyerekkel, az inkább hogy ő sem akarja és anyukának is csak nyűg. Sajnálom a gyereket hisz ő nem tehet semmiről, és igen érezni fogja, sőt már valószínűleg most érzi hogy nem kell senkinek.

Ha depressziós is akkor sem elfogadható hogy azzal fenyegetőzik hogy kidobja a gyereket az ablakon. Az az meg hogy 8 órát nem bír ki vele nem normális. Az én férjem 12 órában, váltott műszakban dolgozik, hol nappal hol éjszaka, nehéz. És igen néha én is azt éreztem hogy most el akarok menni otthonról egyedül, elég volt az egész napos sírásból, a kialvatlanságból, de akkor erőt vettem magamon és tudatosítottam hogy mi vállaltuk őt, nem ő akart a világra jönni és kutya kötelességünk foglalkozni vele. A gyerek nem egy plüss állat hogyha már nem tetszik kidobom. Nem tudom te ki vagy a történetben, de anyukával nagyon komolyan el kéne beszélgetni, ha nem megy máshogy akkor menjen pszichológushoz, vagy adják oda a gyereket egy napra a nagyszülőknek ők meg menjenek el átbeszélni a dolgokat a férjével.