Miért "élvezem" a szüleim nyomorát? Miért akarok még ennyi idő után is bizonyítani nekik?
17 évesen elköltöztem otthonról, mert a családommal katasztrofális volt a kapcsolatom.
Nem, nem ment tönkre az életem. Leérettségiztem, majd külföldön tanultam és nagyon jó körülmények között éltem már akkor is.
Előtte anyáéktól mindig azt hallgattam, hogy folyton követelőzök, meg majd akkor lesznek méregdrága dolgaim, ha megdolgozok értük, stb. Nem éltünk igazán nagy lábon, átlagos életünk volt. A nővérem volt mindig a szemük fénye, én meg a bulizós, pörgős lányuk, akivel csak veszekedtek.
Több év telt el, jó életem van, de néha eszembe jut, hogy milyen jó lenne, ha látnák, ahogy élek és hogy nem jött be az, hogy "semmire nem fogom vinni az életben és szegény leszek"... Ráadásul tudom, hogy most pénzügyi nehézségeik vannak, a drága nővéremet 4 évre felfüggesztették és ezért szabályosan kárörvendek, legszívesebben elhívnám őket magamhoz 2 hétre, hogy lássák, hogy élek és utána visszamehetnének a szürke hétköznapokba, az adósságaik és a gondjaik közé.
Normális ez az érzés?
Te is tudod, hogy nem. Valóban kompenzálsz valamiért (tehát még te nem teljesedtél ki igazán).
Az oka mondjuk érthető, néha nekem is vannak hasonló érzéseim.
" volt egy mecénásod"
Milyen szépen fogalmazol :)
Jaj, engem nem zavar, ha k.-nak, ribinek, vagy kitartottnak neveztek. De tényleg, teljesen hidegen hagy, hogy egy anonim oldalon mit gondolnak rólam.
Lehet pénzéhesnek, önzőnek, manipulatívnak tartani. De én jobban szeretem a céltudatos és kitartó jelzőket.
Pl. emlékszem, hogy a nővérem mindig mondta, hogy ahelyett, hogy folyton sportolok és diétázom, a külsőmmel törődök, tanulhatnék is néha, hiszem a szépséggel semmit nem érek el.
Erre itt van ő, végig tanulta az eddigi életét, csinált pár hülyeség és tessék, oda van mindene. Aztán itt vagyok én, aki kihasználta az adottságait és sokkal kevesebb erőfeszítés nélkül jóval többet értem el, mint ő.
Csakhogy neki az esze ott lesz 50 felett is, neked a szépséged meg már sehol.
Engem is mindig szidtak a szüleim, hogy hajléktalan leszek, nem viszem semmire, semmire se vagyok jó. Én is külföldre jöttem, csak épp dolgozni. Most tanulok és dolgozok egyszerre, magam teremtem meg a jövőm.
És érdekesmód, nekem nincs felvághatnékom, hogy nézzétek, milyen boldog vagyok. Jóban vagyok velük, mióta elköltöztem, megyek haza nyárra, lehet a kishúgomat el is hozom ide hozzánk, lásson világot kicsit.
Te nem nekik akarsz bizonyítani, te magaddal nem vagy elégedett, mert nem értél el semmit, hanem elérte helyetted más, és azzal, ha a szüleidet kellemetlen helyzetbe hozod, meg tudod nyugtatni a lelkiismereted egy időre.
Sajnállak.
2 diplomám van, több nyelven beszélek. Én sem az érettségimmel maradtam bent ezekben a társasági körökben.
Azt hiszed, nem tudom, hogy a szépségem múlandó? Dehogynem. Gondolok a jövőmre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!