Miért van az, hogy sok fiatal gyerek, kamaszok, úgy érzik, hogy a szüleik rosszat akarnak nekik és szemetek velük?

Ahol nagyon megy a lázadás szerintem a szülők sem reálisak. Itt is hány olyan kérdés volt már, hogy a 17 évest nem engedik randizni, vagy megtiltják, hogy negyedévente egyszer elmenjen iszogatni.

20 éves vagyok, nem voltam még abortuszon és detoxból sem szedtek még össze. Minden megvolt engedve normális keretek között és pont emiatt nem vágytam arra, hogy részegen tomboljak a belvárosban.

Az olyan barátaim között ahol a szülők hasonlóan gondolkoztak teljesen ki is maradt a tombolás. Ők voltak azok akik jobb bulinak tartották azt, ha a csapat összeül egy rekesz sörrel és megnéz egy filmet.

Míg volt olyan ismerősöm aki anyuék előtt játszotta a jókislányt, hogy elkerülje a büntit; a barátnőnél pizsipartizás helyett pedig leitta magát és a fél város átment rajta mielőtt betöltötte volna a 16-ot.

Szerintem ez az enyhén korlátozós nevelési módszer a legjobb. A végletek sosem működnek.

Az éjszakai bulizáshoz tudom hozzáfűzni, hogy iszonyatosan kellemetlen tud lenni egy tininek, ha az összes kortársát elengedik péntek este hajnalig bulizni, csak őt egyedül nem. A beilleszkedés az egyik legnagyobb prioritás ebben a korban.

A szex tiltása szintén sértő lehet egy tininek, mivel egy magánéleti, párkapcsolati döntésébe avatkoznak bele függetlenül attól, hogy javára-e van vagy sem.

Nézd, a kamaszok többsége (és itt tisztelet a kivételnek), baromi okosnak hiszi magát, és azt gondolja, hogy ő jobban tudja, jobban átlátja a dolgokat, mint a szülei. Ezért érzik úgy, hogy ezek a tiltások csak fölösleges cseszegetések, és a szülők csak szórakozásból szívatják őket. Aztán néhány évvel később az esetek 99%-ában rájönnek, hogy rohadtul igazuk volt a szülőknek, mert egy 15 évesnek marhára nem kell részegen kóvályognia az utcán hajnali 4-kor, meg nem kell össze-vissza kefélnie sem. Tudod, pár év távlatából visszanézve látod, hogy egy 14-18 éves bizonyos dolgokhoz mennyire gyerek még, de amikor éppen ennyi idős az ember, ő nem így látja, felnőttnek érzi már magát, holott nem az. Később ő is rájön.

Én most 27 éves vagyok, 14-17 éves korom között elmondhatatlanul tudtam utálni anyámat néha, mert nem engedett reggelig bulizni, mert megbüntetett, ha piáltam (két hétig sehová se mehettem), mert nem hagyta, hogy cigizzek, mert nekem időre kellett hazamennem a buliból hétvégén, míg sok barátomnak nem stb. Ja, és még azt is meg merte tenni, hogy számon kért a jegyeim miatt, hát szörnyű :D

20 évesen viszont már én magam mondtam neki egyszer, hogy rohadtul igaza volt, és igenis hálás vagyok a következetességéért, mert szerintem ennek köszönhető, hogy nem züllöttem le, normális értékrendem lett és lett belőlem valaki. Mindez a "leszarom, azt csinál a kölök, amit akar" stílusban nevelt akkori haverjaimról nem mondható el. Anyám pedig azt mondta el utólag, hogy mikor szarul érezte magát amiatt, hogy én éppen valószínűleg utálom, és a legrosszabb anyának tartom, pontosan ezzel vigasztalta magát, hogy ha felnövök, megköszönöm. Így is lett :)

Szóval ezek, a tök jogos tiltások miatt most lázadozó meg hőbörgő tizenévesek jó eséllyel pár év múlva ugyanígy rájönnek majd, hogy a szüleiknek volt igazuk, és nem voltak ők olyan felnőttek, mint hitték. Egy jó szülő pedig ezzel tisztában van, ezért nem foglalkozik a hisztivel :)

Mert ilyen korban onmagukat keresik es be akarnak illeszkedni, baratokat szerezni, vaganynak lenni.

Azt pedig eleg nehez ugy, hogy mig naluk fiatalabb gyerekeknek is nagyobb szabadsaguk van, oket szabalyozzak a szuleik, ezert unalmas, nyomi luzernek vannak tartva.

Peldaul: Az iskolamban nem egy 12 eves volt akinek mar engedtek festeni a hajat, sminkelni, par 13 evesnek mar piercingje is volt, egy masodikas gimnazistanak tetovalasa, es mindenki bulizott hetvegenkent. Mindenki kint maradhatott hajnalokig setalni a faluban, vasarolhatott maganak a bufes chipsektol kezdve a kinais bordzsekiig es legujabb telefonig minden hulyeseget, cigizett, reszegre itta magat, diszkoba, fesztivalokra jart, verekedett, bukdacsolt, szemtelenkedett...

Es bar ennek fele engem teljesen hidegen hagyott, akkor is rettenetesen igazsagtalannak es idegesitonek tartottam hogy nekem ebbol szinte semmit nem engednek meg, pedig jo tanulo es szofogado vagyok.

A mindentlesz_rok aggressziv idiota iskolatarsaimnak meg kb. minden jart alanyi alapon. Teljes szabadsaguk volt.

Es igaz, hogy bajba kerulhettek, veszelyeztettek az epseguket es az egeszseguket, megalaztak magukat, de megis szabadok voltak.

Tudtam, es tudom hogy egy normalis szulo jobban vigyaz a gyerekere es nem ennyire engedekeny meg nemtorodom, de megis irtozatosan irigyeltem a tobbiek szabadsagat.

Ugy ereztem limitalnak az onkifejezesben.

Mikor kamasz voltam akkor megfogadtam magamnak hogyha a lányom (vagy fiam) is kamasz lesz akkor valamivel engedékenyebb leszek vele, és nem tiltással fogom őt megóvni hanem megtanítom őt arra hogy hogyan védheti meg magát (ha például a buliban valami történne). Ez azonkívül hogy jól esik a gyereknek (mert látja hogy megbízom benne, és jobban elengedem), felelősségre is fogja nevelni. Persze nem engedek meg neki mindent de ha mo mondjuk azzal jönne oda hozzám hogy el akar menni Bécsbe egy buliba (pl) akkor nem mondom neki hogy "nem mész te sehova semmilyen buliba, húzz a szobádba tanulni és 3 napig semmi számítógép!" hanem megmondom neki hogy ez még azért elég húzós, és felajánlok valamiféle kompromisszumot (mondjuk menjen el egy másik buliba, ami közelebb van és hogyha netalán bedurvulna a buli akkor érte tudok menni).

Mindez persze csak akkor működik, ha a gyerek a tanulással is foglalkozik és nem mindig azon jár az esze hogy hol szedhet fel egy pasit....