Mit mondhatnék még, hogy elfogadják ezt a döntést?
Ez volt az utolsó évem az egyetemen, és már 2 éve tervezgetem, hogy külföldön szeretnék dolgozni. Nos, barátommal 4 éve vagyunk együtt. Német származású, és amióta együtt vagyunk, minden nyáron elmentünk Németországba az ő szüleihez, akik megkedveltek.
Ő is mindenképpen szeretne máshol munkát találni. Egyébként 6 éve él itt, és dolgozik is, én pedig vállaltam diákmunkát.
Sokat beszélgettünk, és arra a döntésre jutottunk, hogy elmegyünk Londonba, hátha összejön valami.
De a probléma a következő. Ugye említettem, hogy az ő szüleinek nincs velem semmi baja. De most következnek az én szüleim. Az elején látszólag elfogadták, de amikor felhoztam nekik a témát, hogy elmegyünk Londonba, rögtön kiakadtak, hogy ő biztos azért egyezett bele, hogy eljön velem, mert el akar adni meg más hasonló dolgok..
Azt inkább meg sem említem mi történt amikor elmondtuk nekik, hogy összeköltöztünk.
Megjegyzem barátom semmi olyan dolgot nem csinált, ami miatt szüleimnek így kéne viselkedniük. Sőt direkt mielőtt idejött volna, már azelőtt 1 évvel elkezdett magyarul tanulni, és még olyan durva akcentusa sincs(mostanra legalábbis), mert abszolút meglehet érteni amit mond. Persze még így is van néhány hibája, de az évek során már sikerült nagyon jó szinten megtanulnia a nyelvet.
Ami pedig engem illet, jobban beszélek angolul mint németül, de ha már barátom vette a fáradságot, hogy megtanult magyarul, akkor én is tökéletesíteni fogom a németemet.
Szóval mindent összevetve szüleim első sorban a fent említett ok miatt nem szeretnének elengedni, valamint mondták, hogy ők biztos nem fognak kidobni pénzt, hogy ott meglátogassanak, úgyhogy ha találkozni szeretnék velük, akkor én jöjjek vissza Magyarországra. Ez persze nem probléma, és a repülőjegy ár sem annyira nagyon vészes, de azért magunknak is kell pénz, szóval ők is megoldhatnák, hogy eljöjjenek.
szerintem elég nagylány vagy ahhoz,hogy megmondd nekik,ez a te életet,te döntésed,nem vagy gyengeelméjű sem tini,aki még pesztrálni kéne.
nem értem,hol itt a probléma?
Nyilván, minden szülőnek nagy érvágás, amikor kirepül a csemetéje. Ez sajnos van, hogy ezzel jár. Nem könnyű nekik elfogadni, hogy felnőttél és most önálló életet szeretnél élni. Ezt nekik még fel kell dolgozniuk. Másrészről érthető, hogy féltenek és aggódnak, ez természetes, minden szülő aggódik a gyermekéért, még akkor is, ha az már felnőtt.
A szüleid idővel el fogják fogadni a döntésed, meg fognak nyugodni. Szerintem nekik első sorban nem a barátoddal van problémájuk, hanem az egész szituációval csak sajnos szegény barátodon meg rajtad csattan. Beszélgess velük sokat, nyíltan és őszintén, hozz fel érveket, stb. Ezzel segítesz nekik megbarátkozni a gondolattal.
Féltenek. Ez valamilyen szinten érthető, mert túl sok magyart csábítottak már ki, akik azután eltűntek vagy hasonlók.
Én megértem a szüleidet egy bizonyos szinten. Volt egy barátnőm az egyetemen, aki egy kenyai fiúba szeretett bele. fél év után kiköltözött a fiú családjához, ahol a helyi férfiak nem tudták elfogadni az öltözködése miatt sem, eleinte kővel dobálták, majd molesztálni kezdték. a Fiú és a szülei sem álltak ki a lányért, mondván magának köszönhette. Mikor szembesült azzal, hogy a nők abban a világban nem sokat érnek és csak gyereket szülni valók, akkor nagy nehezen haza tudott jönni. 2 éve van itthon és még mindig a dolgok hatása alatt van és depressziós.
Nálatok azért más a helyzet. 4 év nem kevés. Bízol benne, ő is bízhat benned. Próbáld ki, bár leeht a honvágyad nagyobb lesz. Te döntésed, te életed. Csupán légy körültekintő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!