Ha már nem lesz testvérem, akkor hogy törődjek bele? Bővebben lent!

13 éves vagyok, lány és sajnos nincs testvérem.

Anyum 42 éves lesz nyáron, és apum is nyáron tölti már a 43-at.

Tudom, hogy így minden figyelmességet én kapok, és én öröklök mindent. De sokszor annyira jó lenne ha lenne mondjuk egy nővérem, aki adhat tanácsokat, aki segít, aki megért, akivel megbeszélhetek mindent. Oké, hogy ott van anyum, de ő mégsem olyan, mintha a nővérem lenne. De sokszor egy kis öcsi, vagy egy kis húgi is olyan jó lenne, akivel játszhatnék, foglalkozhatnék vele, érte mehetnék oviba vagy suliba. Vagy egy egészen pici kisbaba is megfelelne, és anyumnak is tudnék segíteni bármiben.

Annyira rossz érzés azt hallani/látni, hogy más családokban velem egy idős lányoknak/fiúknak most születik kistestvérük, vagy jön a 3. 4. gyerek.

Ismerek olyan családot, ahol van egy 20 éves lány, egy 14 éves fiú, és egy két vagy három éves kislány...azért nem kevés korkülönbség van a 20 éves és a kis csaj között...

Igazából anyumék is két gyereket akartak, de sokat beteg voltam, és nem mertek másikat vállalni.

Anyum bevállalna most egy másikat, ha 30 valahány éves lenne...de már 42 lesz.

Egyszerűen igazságtalannak tartom azt, hogy nekem nem lehet testvérem, mikor az osztályomból is mindenkinek van legalább egy. Olyan rossz az is, mikor be kell mutatkozni valami új tanárnak, és mindenki mesél a tesójáról, én meg csak annyit mondok hogy nekem nincs..

Anyumnak is van még rajta kívül 2 testvére, apumnak pedig még rajta kívül három. Sokat meséltek már a gyerekkorukról, hogy milyen jó volt hogy ennyi tesójuk volt, és mennyi emlékük van velük.

Rengeteget sírtam már emiatt, és anyumnak is mondtam hogy nekem kell egy kistestvér, de azt mondta hogy ő már öreg ehhez, pedig semmi öregség nem látszódik meg rajta. És minden dolgot meg tud oldani egyedül is, rengeteg ereje van még.

Én is annyira szeretnék egy kis tesót, akire vigyázhatok, akit megvédhetek, akivel büszkén mehetek az utcán hogy igenis nekem is van kis tesóm!

Félek attól is nagyon, hogyha anyumék sajnos meghalnak, akkor egyedül maradok..nem lesz kire számítsak.

Szinte semmi mást nem akarok ennyire mint egy kishúgit, akit én is látok felnőni...szerintem óriási veszteség az, hogy egyke vagyok :(

Mit tehetnék ez ügyben? Ha már úgysem lesz testvérem, akkor hogy tudnék ebbe beletörődni? Vagy mit mondjak anyumnak, hogy beszéljem meg ezt vele?

Valaki segítsen..köszönöm előre is.