Tegyem fel kérdésem neki vagy ne törödjek a múltal?

Semmi értelme a múlttal törődni, nem lehet változtatni rajta.

Ha nem jársz utána, egész életedben kínozni fog a kérdés.

Pontosan mit jelent az, hogy eldobtak?

Szerintem pedig jogod van tudni. Bármi is legyen a válasz, valahol meg fog nyugodni a lelked. Ha nem kérdezed meg, akkor mindig is nyomasztani fog a kérdés.

Fel lehet tenni ezt a kerdest, csak nem biztos hogy olyan valaszt kapsz ra, ami szamodra megfelelo es elfogadhato. lehet nincs is ra normalis valasz.

az egyik barátnőm is hozzád hasonlóan járt, de nem kérdezte meg a szüleit. Aztán pár hónap különbséggel meghalt mindkettő. Rá pár évre született meg a barátnőm babája, és azóta, amióta tudja, hogy milyen érzés anyának lenni, hogy milyen csodálatos dolog az, és hogy az életét is odaadná a gyerekéért, na szóval, azóta marja, hogy miért nem is vonta kérdőre a szüleit, hogy hogyan tehettek ilyen vele.

1 éves voltam mikor eldobott az anyukám. Az apukám és a családja nevelt fel. Csodás gyerekkorom volt, és sose szidták anyukámat, ha épp olyanja volt hogy el akart vinni, engedtek, bátorítottak. 16 éves koromig még gyerektartást se fizetett. Anyukámat hébe-hóba láttam, 7 éves korom óta kb. 4-szer, most vagyok 32 éves. Én pár éve emailben megkérdeztem tőle. Semmi értelme nem volt, mindent apukámra és a nagyszüleimre kent. Olyan badarságokat mondott, hogy őrület. Például hogy apukám csak azért akart magához hogy ne kelljen katonának mennie. Valóban nem vitték el, mert 20 évesen volt egy 1 éves kislánya, anya meg sehol. Csak azt nem tudta, hogy a lemondó nyilatkozatot amit írt azt az anyám nagymamájától megkaptam. A családjából egyedül a dédnagymamámat érdekeltem, sokat látogattam a haláláig. Senki nem volt rám kíváncsi a 32 év alatt. Azóta született egy kislányom, most 5 éves, anyám sose látta még. Szerintem kérdezd meg nyugodtan, én nem bántam meg, hogy megtettem, de ne legyenek illúzióid.