Mit tegyek ha az anyukám már a basszus szó használatakor is rámszól?

Sokáig gyerekekkel dolgoztam, nem szabadott káromkodni. Nehéz volt, oda kellett figyelni az elején, hiszen velük még a "h*lye" szó sem hangozhatott el.

Esetleg keress más indulatszót, ami eredetileg nem csúnya.

Egy szarkasztikus "na szép", vagy "csodás" ütősebb tud lenni egy basszusnál.

Szokj át a "jaj" szóra, ha mindenképp kell valamit mondani, amikor beütöd valamidet. Vagy arra, hogy "ejnye". Kicsit gyengének tűnnek a basszus után, de a célnak megfelel.

"Szedte-vette teremtette" - ezt mondtam hangosan, és mellé gondoltam, hogy "b*ssza meg a jegesmedve."

Ha meg összetettebbet akarsz akkor jönnek a klasszikus beszólások, tele van velük az internet:

Ó, hogy oda menj, ahova gondolom!

Rajzolna körbe a rendőr fehér krétával!

De szívesen hívnék hozzád mentőt!

Ha a mókusnak ilyen feje lenne, magára gyújtaná az erdőt.

Egyrészt tényleg az az igazi, ha az ember nem használ csúnya szavakat, mert miután egyszer rászoktam (és már engem is zavart), piszok nehéz volt leszoknom róla.

Viszont a stílusosabb mondatok szerintem is jó megoldásnak számítanak:

Hű a brummogóját!

Azt a rézangyalát!

Teringettét!

Azt a hét- meg a nyolcszázát!

Ezeket annak idején tényleg káromkodásnak használták, de ma már jóformán szépirodalmi értékük van.