Másnak se lehet egy óra nyugta a szüleitől?
Akármit csinálok, akár játszok a gépemen, akár olvasok, akár tanulnék, nem telik el úgy fél óra, hogy ne kiabálnának szüleim, hogy menjek valamit segíteni.
Itt jön majd sok válasz, hogy bezzeg ők az én koromban saját háztartást vezettek, stb, előre leszögezem: szívesen, egy rossz szó nélkül megcsinálok bármilyen házimunkát. Magamtól látom, ha kezd por lenni, és felporszívózom a házat, elmosogatok magamtól, megetetem a kutyát, stb. Nem főzök, mert szüleim utálják a főztöm. Nem is ezekkel van a gond, hanem a tök fölösleges ugráltatással. Pl szüleim beszélgetnek a konyhában, én a szobámban vagyok, a ház másik végében, kiabálnak hogy menjek ki, odamegyek, és megkérnek hogy töltsek nekik inni (a hűtő az étkezőben van, ami a konyhából nyílik, nekik 5 másodperc lenne odamenni), vagy figyelnem kell hogy mikor ér haza apu, és amint belép az ajtón, sietni oda, hogy elvegyem tőle az üres dobozt amiben a kajája volt.. hiába van az előszobában egy kis polc pont erre, hogy oda le lehet pakolni amíg az ember leveti a kabátját meg a cipőjét.
Ebben a pillanatban is anyunak itt van az unokatesója, hallom kintről a konyhából, hogy "és ha a <nevem> csinál popcornt, azt kérsz?" mikor ők ülnek a konyhában.
Szóval szívesen segítek a házimunkában, de ezt nem szeretem, hogy cselédnek néznek néha. Szoktam játszani egy online játékkal, 1 óra egy meccs, nem tudok közben elmenni a géptől. Előtte direkt rákérdezek, hogy lesz-e szükségük valamire a következő órában, közlik hogy nem, anyu is leül tévézni, majd negyed óra múlva közli, hogy tök jó lenne lelakkozni a kerítést. Nem később, hanem most.
Ezért már csak vacsora után tudok tanulni vagy olvasni vagy játszani, napközben meg csak vegetálok, aztán persze olyan hajnal 2-3-ig fent vagyok, de délelőtt meg már segítenem kell, így soha nem vagyok kipihent.
20 éves vagyok, így tudom, költözzek el.. Nos, hétköznap az albérletemben vagyok, de hétvégén meg szünetekben itthon, mert alapból szeretek itthon lenni, de néha elszomorít, hogy napközben semminek nem állhatok neki, mert úgyis percenként hívnak ki valami marhaság miatt.
Van más is akinek ilyenek a szülei? Miért csinálhatják?
20/L
Az én édesanyám is ilyen, hál' Istennek én már rég elköltöztem, és ha hazamegyek is, inkább csak vendégként funkcionálok... de még hallgatni is rossz.
A lehető legváratlanabb pillanatokban jut eszébe pl., hogy az öcsém "mostazonnal" menjen ki a kertbe valami munkát végezni, teljesen mindegy mit csinál. Ráérne az még egy hétig is de mindegy, ha az öcsém nem ugrik 5 percen belül, puffogva kimegy ő, és mindenki szemét (ezt régen velem is rengetegszer eljátszotta)... Ugyanez szinte minden házimunkával, vásárlással, lehet ragozni, kitalálja mikor kell csinálni, és akkor rögtön ugrani kell.
Az ő esetében inkább ilyen kényszer lehet a dolog kulcsa: ránéz valamire, tudja hogy na most meg kéne csinálnom, de ahelyett hogy nekilátna, gyorsan ugraszt valakit :D Aztán ha nem ér oda elég gyorsan, beállítja szemétnek.
A ti esetetekben talán tényleg csak látni szeretnének néha, szoktál elég minőségi időt tölteni velük?
"amikor otthon vagy, szeretnék ha kint töltenéd velük, nem a szobádban játszva."
Én ezt értem, és a péntek egész estét arra szánjuk, hogy dumálunk, társasozunk, akármi, meg ha azt mondják menjünk el együtt valahova, akkor örömmel, de mint írtam, egyrészt megkérdezem hogy kell-e valamit tennem értük a következő x időben, akkor miért nem mondják, hogy ugyan már ne játsszak, hanem maradjak ott velük, másrészt meg ha ők pl a tévé előtt ülnek, és tudják nagyon jól hogy kiskorom óta nem nézek tévét, akkor nem tudom mit várnak tőlem, mit csináljak velük. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!