Van itt olyan, aki 33 évesen is még a családi házban él, de a szüleitől külön kasszán, stb?

Tudom, hogy nem sokat segítek, de én egyetlen ilyen embert sem ismerek. Sőt az ilyen idős ismerőseim házasodnak, lakást vesznek, gyereket vállalnak.

Illetve bocsánat, most jut eszembe, van egy ilyen ismerősöm, de ő mozgássérült, szóval nehezen tudna egyedül élni.

Két ilyen ismerősöm van. Nagy családi ház, mindkét esetben, szülők különben egyedül maradtak volna. EGyiknél teljesen különbejárattal külön tetőteri lakást alakítottak ki, a másiknál csak a konyha közös.

Végülis, ha jó a kapcsolat, és normális a szülő-gyerek kapcsolat akkor kivitelezhető, születendő gyerek esetén be tudnak segíteni, régen ez normális volt. Mára egyre kevesebb ilyenről hallani.

én ismerek egy 40 éves férfit, aki még mindig otthon él, pedig jól fizető munkája van, és tudtommal jó beosztásban is dolgozik.

Nem tűnik egy elveszett embernek, és ha nem tudnám, hogy még mindig az anyja szolgálja ki, nem gondolnám róla.

Hogy az ilyen miért alakul ki, nem tudom. Gondolom, hogy kényelmi szempontból. Mert az anyagi fedezet bőven meglenne a költözéshez, már 10 éve, sőt régebben is meglett volna.

Én 8 ilyen embert ismerek, ebből 5 férfi. A 8-ból 4 van "külön kasszán", ami náluk azt jelenti, hogy aktívan beszállnak anyagilag a rezsibe, ételbe, stb, segítenek a ház/lakàs körüli munkàkban.

A màsik négy úgy él mint egy agyatlan kamasz. (3 férfi 1 nő). A keresetüket magukra költik, közben elvàrjàk a kiszolgàlást. Szülők főznek, mosnak ràjuk, ők meg maximum visszadumálnak nekik cserébe, bàr egy csekket nem lehet rájuk bízni.

A fent említett ismerőseim 27 és 40 között vannak.