Mit tegyek, hogy a szüleim ne beszéljenek így a kisfiammal? 35/N

Nem derült ki hogy a kisfiún van-e plusz vagy sem. Ez kis korban persze nehezen megállapítható. Annyiban igaza van a szüleidnek hogy ezt most kellene kezelni, amíg növésben van. Persze a beszólogatás nem oldja meg a problémát. Ha van gond, akkor elsősorban rajtad múlik hogy tudsz-e kezdeni valamit a helyzettel, nem a gyereken.

Nálunk ugyanez a helyzet egyébként, 3 gyerekből egy aki pocakos, most másodikos. Szeptember óta diétán van, megbeszéltük hogy nagy a pocak és ez nem maradhat így. Azóta az egész család egészséges kajákat eszik, mind az öten. A férjem is fogyott 20 kilót :), és a fiamon is elég látványos a változás (mivel még növésben van ezt nincs értelme számszerűsíteni, de több számmal kisebb nadrágot hord). Nagyon szépen tartja a diétáját, büszke vagyok rá.

Én egy ideig nem mennék hozzájuk, így talán észrevennék, hogy így nem viselkedik egy normális nagyszülő. Egy gyereket nem szabad diétáztatni, inkább a mozgásra kell ösztönözni. Nem szabad sértegetni , mert sérülni fog, saját magamról tudom.

Gyerekként kifejezetten kövér voltam, volt olyan családtagom, aki szóvá is tette. Sokáig bántott a dolog, csúnyának láttam magam. Aztán gimibe kerültem, ahol elkezdtem úszni, mert a suliban sok osztálytársam csinálta, hát én is kedvet kaptam hozzá. 1 év alatt minden pluszkiló lement rólam, normális testalkatom lett. Sosem diétáztam és nem is szedtem vissza a kilókat. Viszont az én genetikám olyan, hogyha stresszes vagyok, akkor fogyok. Hát most egy ilyen időszakot élek. Ráadásul elkaptam egy betegséget is, ami szintén nem segíti a súlygyarapodást. Most néhány családtagom azzal piszkál, hogy elfogyok. Egyszerűen rosszul vagyok tőlük és inkább kerülöm a társaságukat. Az, hogy ki hány kiló, mindenkinek a magánügye. Nem csak a csokievéstől függ, hanem a genetikától és sokminden mástól is. Csak ezt néhány embernek nehéz felfognia. A kisfiad néhány pluszkilóval lehet kiegyensúlyozott és egészséges gyerek, én is az voltam. Most soványan nem mondható el ez rólam.

Ha nem édességről van szó, akkor azonnal visszaszólnék, hogy "Sajnálod az unokád elől az ételt?! Micsoda nagymama az ilyen?!"

Később pedig négyszemközt megmondanám neki, hogy legközelebb majd akkor jövünk, amikor a fiamat is képes lesz szeretni és elfogadni.

Az más kérdés, hogy gondolom, a férjedre (az alakjára) eddig is tettek megjegyzést, ha most ez így jött elő. Ezt már korábban határozottan le kellett volna állítani, hogy ne 3 gyerek után legyen ez téma.

Ha a feleségem alakját a családomban bárki kritizálni merte volna annak idején, azonnal megkapta volna tőlem a beosztását.

Mondd el nekik, hogy a gyerkőc alkatán nem lehet változtatni, akár sokat eszik, akár nem. Viszont egy normál testalkatú gyerekből is lehet lelki sérültet csinálni, ha állandóan az alakja miatt szekálják. Azért ezt mondd el nekik.

És tedd hozzá, hogy ha még egyszer meghallod, hogy ilyet mondanak, akkor látták utoljára az unokákat. A lányokat is. És ehhez tartsd is magad. Majd ha belátták, hogy milyen nagy bajt csinálnak, akkor újra unokázhatnak.