Félelem a közelgő apaságtól - más is volt így?

Hamarosan apa leszek (31 évesen) - és ugyan nagyon várom, de nagyon félek is attól, ahogy az élet meg fog változni. Nem olyan ember vagyok, aki azt vallja, hogy a gyereknevelés csak az anya dolga, hanem ki fogom venni a részem benne maximálisan. De: ami az életemben eddig volt, hogy oda mentünk, ahová akartunk, addig aludtunk hétvégén, ameddig tudtunk, akkor volt a feleségemmel szex, amikor kedvünk volt, olyan programokat szerveztünk, amire kedvünk volt - ennek most hosszú időre vége. Nem hiszem, hogy önző lennék, mert valamit valamiért. Csak attól viszont nagyon félek, hogy ezt a hatalmas váltást hogyan fogom megérni. Jó lenne, ha írnának olyanok, akiknek hasonlóan nehéz volt, de sikerült a változást jól megélni.