Anyák, a ti nehézségeiteket is lekicsinyli a környezetetek a sokgyermekes egyedülálló anyukákra mutogatva?
És nem készültök ki ettől? Én utálom. Attól, hogy nem egy focicsapatnyi gyereket nevelek totál magamra maradva, még nem lehetnek nehézségeim? Egy gyerekkel is előfordul, hogy háromfelé kellene osztódnom. Jelen esetben pénteken fontos munkamegbeszélésem lenne, ugyanekkor a kiszemelt iskola igazgatói tájékoztatójára kéne elmennem, és ezzel egy időben a gyerekemet kéne elvinnem edzésre. Fogalmam sincs, hogy oldom meg, mert a szüleim is elutaznak, a gyerek apja sem ér rá, mire az egyik barátom azzal reagált minderre, hogy az ő volt csaja 4 gyereket nevelt egyedül semmi segítséggel szuperül, a volt felesége pedig mindkét gyereküket panasz nélkül felnevelte a válásuk után.
Amikor pedig még egyetemre is jártam, nem tudtam elmenni egy vizsgára, mert a 9 hós lányomat kellett kórházba vinnem egy nem múló hányás-hasmenős vírus miatti kiszáradással (végül 5 napot marasztaltak bent), erre a női oktató azzal reagálta le a dolgot, hogy ő a harmadik gyereke párhetes korában csinálta a második államvizsgáját, szóval ne drámázzak.
Megőrülök attól, hogy sosem csüggedhetek, nem hibázhatok, nem lehetek fáradt, vagy elcsigázott, mert az én gondjaim semmik a többi anyáéhoz képest.
Veletek is van így?
Szerintem is túldramatizálod egy kicsit...
Az egész élet erről szól... programok, kötelességek, lemondás, átszervezés... Én is ezt csinálom. Akinek gyereke van, hát bizony néha-néha le kell mondani erről arról (pld. vizsgáról, munkahelyi megbeszélésről, színházról, ha nincs más megoldás...stb).
Persze, hogy lehetnek nehézségeid, nem erről van szó. Inkább arról, hogy a bolhából csinálsz elefántot.
Az edzéssel kapcsolatban megkérném az egyik közelben lakó csoporttárs szüleit, hogy az én gyerekemet is el tudnák-e vinni magukkal, és felajánlanám, hogy cserébe máskor én is szívesen segítek. Bár ha iskolás korú a gyerek, akkor egyedül is fel tud ülni a buszra szerintem.
Az iskolai tájékoztató nem olyan lényeges, egy megbízható anyuka vagy apuka átadja majd neked a lényeges információkat, és velük úgy is találkozol, amikor a gyerekedért mész.
A munkamegbeszélés pedig egyértelmű, hogy halaszthatatlan.
a gyerek óvodás. beiskolázásról van szó, nem egy sima szülői értekezletről.
nem csinálok belőle elefántot, csak bosszankodtam egy barátomnak, hogy a gyerekem apja nem segít az ilyen helyzetekben, és nekem meg tök nehéz osztódnom, ő meg azt reagálta rá, amit fentebb is írtam. nem panaszkodom úton útfélen, de az én fejemben úgy van rendjén, hogy a barátokkal megbeszélheti az ember gondjait és örömeit is. erre ezt kapom...
az egyetemi oktatónak sem drámáztam, hanem csak elmondtam, hogy miért nem tudtam megjelenni a vizsgáján, és hogy nagyon sajnálom, de ezt nem tudtam volna megoldani másképp. ő viszont azt sugallta, hogy ő sokkal nagyobb ügyeket is megoldott sikeresen, és nekem ez olyan kis piti ügyem, hogy igenis meg kellett volna jelennem a vizsgán.
21:10
Tanuld meg,hogy panaszkodásnak már nincs helye,mert megértés helyett pofont kapsz.Nézd meg, hogy zaklatottabb lettél, a barátaid reagálása miatt.
Más világot élünk,ami az emberiséget nagyon rossz utra viszi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!