Van két nevelt gyermekem,5 év után megtudtam, hogy az egyik utál engem hogy lehet így tovább élni?
28 éves vagyok van egy 18 éves fiú és egy 12 éves lány nevelt gyermekem. 5 éve élünk együtt. Apukával közben össze házasodtunk és van egy 1,5 éves közös gyermekünk is. Anyuka gyerekelhelyezési pert indított (már 2-t elbukott és egyszer lemondott) ennek kapcsán derült ki hogy a kisebbik gyermek utál engem és a hátam mögött csak úgy emleget mint az apja k*urváját... :(
Anyukánál nem lennének jó helyen így természetesen a bíróságon küzdünk, hogy velünk maradhasson. Csak a lányt akarja elvenni a fiút nem.
Most nem tudom, hogy mit is tehetnék. :( a lány nem szól hozzám, nem beszél velem semmit. Ráadásul nagyon megbántva érzem magam, mert én mindent megtettem, mindig mellette voltam, mindig mindent megvettem neki amit akart, segítettem neki ha szüksége volt rá stb... Igazából eddig nem is éreztem hogy utálna... :(
Talán pár hete vettem észre hogy olyan furán méreget meg mintha lenézne, de nem tudtam hova tenni...
Nem tudom hg mit kellene tennem, hogyan élhetnénk tovább úgy hogy mindenkinek jó legyen... :(
Arra nem gondoltal, hogy o szeretne az anyjaval is elni?
Alkoholista, drogos, eroszakos miert nem kapja meg?
Szeretne az anyjával élni persze mert ott olyan dolgokat csinálhat amit nem kellene, így ott nincs jó helyen.
A pszichológusi szakvélemény már egyszer alá is támasztotta ezt.
Most megyünk majd újra.
Egyébként az anyuka pénzéhes, és hagyná elkanászodni a kislányt. Sminkeli (nem kicsit), csipkés átlátszó ruhát ad neki meg ilyesmi ami még neki nem való. Ráadásul az anyuka előélete sem makulátlan (pornó, rúdtánc) és ez meglátszik az értékrendjén is, hogy mi való egy ilyen korú lánynak és mi nem.
Az a "baj" (ami igazából nem baj) hogy felelősséget érzek a nevelt gyermekeim iránt is. Meg nem szeretném, hogy a férjem tönkre menjen ebben az egészben. :(
Évek óta azon aggódok, hogy csak nehogy gonosz mostoha legyek és tessék... :(
Hogy őszinte legyen nagyon összetörtem ez miatt... :(
Nem tudom, hogy tudom-e továbbra is olyan szeretettel gondját viselni a kislánynak mint eddig... :(
A férjemet is nagyon sajnálom.
És a családi hangulaton is érződik ez az egész.
Régen mindig együtt vacsoráztunk jókat nevettük. Tegnap már a szobából sem jött ki a kislány mikor otthon voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!