Mit csináljak, ha anyukámnak a pénz az egyetlen témája? Egyszerűen nem képes másról beszélni.

Akkor lenne a pénz rabja, ha tele lennétek lóvéval, és soha nem lenne neki elég, mindig-mindig többet akarna.

Lehet tényleg kicsit sok, hogy egész álló nap arról beszél (nem túlzod el egy kissé?), de vajon mennyire örülnél ha pl. a hitel miatt elúszna a házatok? Annak nagyon könnyű beszélni, akin nincs felelősség! Majd később rájössz.

Kedves Kislány,

Anyukád azért aggódik, hogy ne kerüljön végrehajtásra egyik hitele sem. Továbbá, hogy legyen mit ennetek. Fura, hogy 18 évesen ezeket még nem fogod fel. Édesanyádhoz hasonlóan százezrek sakkoznak a számlákkal, hitelekkel - hogy a gyerekeik ne nélkülözzenek.

Több tiszteletet anyudnak - az lenne a minimum, hogy elmész valami alkalmi munkát vállalni és kisegíted azzal a kis összeggel is.

Kívánom, hogy sose tapasztald meg, milyen az, amikor jönnek a behajtók a bedőlt hitel miatt és viszik a bútorokat, gépeket.

A kerdezo egy okos 18 eves! Anya valojaban nem boldog, meg kell probalni kimozditani ebbol az allapotbol, elcsalod setalni, futni, vagy egy edzoterembe.

Segithetsz neki egy fonrossagi listat csinalni, igy talan jobban atlatja a kiadasokat, es kevesebbet kolt.

Te tudod mit szeret valami hobby, tanc, sport, egy jo konyv, talan segithet... hogy visszatalaljon onmagahoz, es elengedje az aggodast.

"Anyukád azért aggódik, hogy ne kerüljön végrehajtásra egyik hitele sem."

Aggódni lehet csendben, magában is. De a folyamatos aggódás, panaszkodás, "mi lesz így velünk" életmód sehova nem vezet, csak rövid úton bomlasztja a családot és depressziós lesz mindenki. Azzal hogy folyamatosan hangoztatom a problémát, még nem oldom meg.

Sajnos az aggodas jon egy adott problema vagy megoldatlan feladat miatt, ha ez sokaig tart a tudat beszukul, aki benne van jelen esetben itt az Anyuka, nem latja magat kivulrol, csak a kornyezetet idegesiti.

Azt gondolom, ha segitesz neki rendszerezni a dolgokat, erezni fogja, hogy ez nem csak az o terhe, es lazulni fog.

A legfontosabb valamivel kimozditani ebbol. Legjobb lenne egy kis kornyezet valtozas, Pl. Meglepibol veszel ket szinhazjegyet vagy el viszed egy hetvegere egy masik varosba, ott latni fogja, hogy az emberek elnek, setalnak, fagyiznak, beulnek egy jo kavera es beszelgetnek. Ha lehet te hivd meg! ;) Remelem sikerul !

Általában azok foglalkoznak túl sokat a pénzzel az általad leírt módon, akiknek nincs.

Megértem, mert mi is elég rosszul állunk most, és ez rengeteg pluszmunkát igényel. Például ma a párom előszedte a melósruháját, hogy ki kellene mosni - de én tegnap már mostam és csak egy adag mosóporunk van, és 10-e előtt nem is tudunk újat venni. Gyorsan ki kellett sakkozni, hogy oldjuk meg a dolgot... ha van pénzünk, ilyen helyzet elő se fordulhat, hiszen ha látjuk, hogy fogyóban van, veszünk újat. Ha mégse, akkor meg gyorsan elszaladunk a boltba és veszünk. De most ezt is meg kellett tervezni. Azt is, hogy ugyan van még 4 ezer Ft a hitelkeretemből, amiből levonnák a kamatot - de muszáj lesz még ma felvenni, mert ennyi az össz pénzünk és semmi kaja nincs itthon. A délutáni program meg az lesz, hogy valahogy meg kell oldani ebből a pénzből két felnőtt 10 napi kajáját. Tehát fejenként napi 200 Ft. Ha van pénzünk, akkor ilyeneken se gondolkozunk, bemegyünk a boltba és megvesszük, ami kell.

Persze szerencsénk van, nekünk már csak 10 nap ilyen, mert utána már mindkettőnknek lesz fizetése - könnyebb, ha látjuk a végét. De ha az ember nyakig ül a hitelekben és tudja, hogy még ez hónapokig vagy évekig ugyanilyen lesz, az elég idegőrlő lehet.

Sajnos a helyzetére nincs más megoldás, csak az, ha valahogy kinullázzátok a hiteleket. Nemrég olvastam egy cikket a hitelek egészségkárosító hatásairól: fizikailag és mentálisan is megviseli a szervezetet, például folyamatosan szorong tőle az ember, stresszel, rosszul alszik, gyomorproblémái lesznek, ilyesmi. Anyukádnál is ilyesmi lehet, hiszen pontosan tudja, hogy ha például most kiesne a munkából, összecsapnának a fejetek fölött a hullámok és nem tudnátok megoldani az életeteket. Ez pedig tényleg nagyon nyomasztó :(

Minden tiszteletem az anyukámé, mert nagyon nehéz körülmények között nőttünk fel. Majd mikor apukám meghalt (közel húsz éve) még nehezebb lett. Nagyon nehéz volt, de túléltük, felnőttünk a nővéremmel, mára családjaink vannak. Anyukám valahogy ügyesen megoldotta, igaz napról napra éltünk. Nem sokat hallottam anyukámat akkoriban a pénzről beszélni. Azt hiszem magában örlődött ezen.

Most már szerencsére nincsnek anyagi gondjai, nagyon szépen éldegél. Ennek nagyon örülök. Olyan, mintha kárpótolta volna az élet. De, és most jön a de. Iszonyat mennyit foglalkozik a pénzzel. Irigykedve kinek mennyi van, minden nap átpakolja a csekkeket, átnézi, kesereg. Most mikor pont már felszabadultan élhet. Talán, mióta nyugdíjas és ráér jobban. Semmiképp sem egészséges szinten. És nala is minden egyes beszélgetésben benne van a pénz, és az azutáni kesergés. Sajnos azt is be kell vallanom, hogy a fentebb írtak ellenére nem jól bánik vele. Hiába van most jól anyagilag, a spórolás ezen a téren nem erőssége.

Megváltozni sohasem fog. Csak vannak napok, mikor az ember ezt kevésbé tolerálja, és szóvá teszem neki, de ő nem is érti, hogy mit mondok, észre sem veszi, hogy sokat foglalkozik vele. Én teljesen másként kezelem a pénzt. Ebben nem hasonlítok rá.

Te sem tudsz mást tenni, mint elfogadod. Majd aztán a saját életedet másként alakítod.