Miért nem leszek soha jó anyámnak?

Figyi, én már 23 vagyok, de még sokszor mindig erre a kérdésre keresem a választ - bár tudom, hogy úgyis hiába.

Rájöttem, csak nehéz elfogadni, hogy sosem leszek elég jó. Szerintem a saját keserűségét és önbizalomhiányát vetíti ki rám, nem értem, miért pont rám, aki a sikeresebbik gyereke vagyok, de így van.

A kedvére pedig úgysem tudsz tenni, én is elvesztegettem ezzel éveket feleslegesen (olyan egyetemre mentem, amire nem akartam, párom hasonló történet), aztán 20-on évesen rájöttünk, hogy úgysem leszünk sosem elég jók. Elmentem egyetemre, arra, amit ő akart, majd elhelyezkedtem a szakmámban, de még mindig baja volt. Aztán megelégeltem, hogy már lassan az is bajára van, hogy mindent úgy teszek, ahogy ő elképzelte, a testvérem meg éli a kis életét, ahogy akarja, mégis ő a kedvenc... szóval fogtam, otthagytam az amúgy utált munkahelyem, anyám kiakadt, de nem érdekelt, és most kijárok külföldre egy elég alja munkát végezni. De legalább elégedett vagyok, mert a saját utamat járom, nem az anyám által kijelöltet, és jó pénzt keresek, sokkal jobbat, mint itthon a szakmámban. Még ha el is veszett 4 év az életemből. Felesleges anyád után menned, tudod van egy olyan mondás, hogy ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz fel. A mi szüleinké nem vett fel.

30 éves vagyok, és kb. a fejem tetejére is állhatnék, akkor se vagyok elég jó a családnak. Anyukám 55 éves, de még mindig vágyik az anyja elismerésére.

Csak magadnak akarj megfelelni, erre koncentrálj. Én nem tudom megváltoztatni a családomat, csak ők tudnak változni, ha akarnak. Bánt, de feladtam. Már nem várok tőlük visszaigazolást.

Fel a fejjel!

Én 44 vagyok, és soha az életben nem voltam elég jó anyámnak. 19 éves koromig nem buliztam, nem csavarogtam, próbáltam neki megfelelni, de mindig volt amibe belekössön. Most már tudom, nem az én hibám, hogy nem voltam elég jó. Az életben nem láttam még olyan anyát, aki a saját gyerekét lebecsméreli, mindig máshoz hasonlítja, mindig..bezzeg az XY ilyen, meg olyan...

19 évesen elköltöztem, saját lábra álltam, és soha nem bántam meg. Több száz km-re mentem, és évente 1-2-szer találkozunk, akkor is csak a balhé, kötözködés megy. Gyerekem van, és most az unokájával próbál úgy viselkedni, ahogy anno velem. Kösz, ebből nem kérek.

Kérdésedre...Miért ilyen velem hogy legyek jobb ember? csak annyit tudok mondani, ne tegyél semmit, te valószínű is is jó ember vagy/leszel. Ne magadban keresd a hibát!