Hajléktalan leszek?

Azért nem kell minden depresszióra ráhúzni, hogy hiszti még akkor sem, ha fiatal korról van szó és jellemző, hogy mindenki depisnek érzi magát. Nyilván nem látok bele a kérdező fejébe, nem tudom, hogy vele mi a helyzet, de nem lehetetlen amit írt.

Én nem egésze értem a gondolatmenetedet...., de megpróbálok válaszolni. Értem, hogy depressziós voltál vagy egyszerűen csak volt egy rosszabb időszakod, de ennek már 1 éve és, ha jól értem akkor most már jól vagy. Nincsenek barátaid, nincs munkád, végzettséged...nyilván ez nem jó, de ennek nem kell így lennie. Szerintem 17 évesen még nem vagy elkésve, még van lehetőséged helyrehozni a dolgokat. Én úgy gondolom, hogy ma már egy diploma sem garantál biztos megélhetést és minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy fejleszd magad és, hogy szerezz egy jó munkahelyet. Nem tudom, hogy mi volt az oka, hogy nem jártál iskolába, valóban depresszióról volt-e szó vagy csak szimplán lustaság, de szerintem mindenképpen menj vissza az iskolába vagy pedig válassz egy tanfolyamot, amivel szívesebben foglalkoznál, érdekel és látsz benne lehetőséget. Ezzel együtt barátokat is szerezhetsz. Anyukáddal is rossz a kapcsolatod, rendben van, de ezen is lehet változtatni és nem tudom, hogy mennyire nem jöttök ki egymással, de így első ránézésre ez nem tűnik durvának. Viszont gondolom nem foglalkozhat/foglalkozhatott veled sokat...tehát én nem tudom elképzelni, hogy te nem jártál suliba, nem tanultál és már kb. 1 éve otthon ülsz és nem tudod, hogy hogyan tovább ő meg csak ölbe tett kézzel ül és szerinte minden rendben..... Én úgy gondolom, hogy itt elsősorban nem az "élősködésről" van szó mert 18 évesen azért általában a szülő még támogatja a gyerekét és szerintem nem jellemző, hogy valaki ennyi idősen eltartja magát, külön él stb.. A kérdezőnek nincs is semmilyen végzettsége, amin nyilván változtatni kéne, de jelen esetben nem hiszem, hogy sok lehetősége lenne dolgozni. Bár, nyilván ahány ház, annyi szokás... Valamint nem hiszem, hogy az a megfelelő megoldás, hogy a tulajdonképpen "életképtelen" gyerekünket tegyük ki a házból, hogy majd megtanulja és gondoskodjon magáról mert szerintem ez sem vezetne jóra. Anyukáddal próbálj több időt együtt tölteni, beszélgessetek, stb. mert szerintem nem menthetetlen a helyzet és kicsit túlreagálod. Illetve mindenképpen szerezz egy végzettséget vagy munkát, ha tudsz mert ez így a jövőben nem fog sokáig működni mert egyszer majd neked kell gondoskodnod magadról és az végzettség, munka, pénz nélkül nem fog menni....

Mégis milyen segítséget vársz? Attól, hogy egyesek azt írják menj tanulni, szerez egy szakmát, közben keres munkát, akkor te azonnal ugorsz és elmész suliba, keresel munkát? Nyilván anyád is sokszor mondta, hogy tanulj, dolgozz fiam!

Akkor milyen segítség kell?

Adjak pénzt? vagy menjek el helyetted tanulni? Vagy dolgozni? Vagy esetleg hozzám költöznél? és itt tovább heverésznél?