Nem akarom tovább csinálni a szüleim álmát. Ez miért baj?
Édesanyám tanult zenélni egy darabig,de abbahagyta és ezt most nagy hibaként éli meg. Ezért engem is beírattak zenére,vonóshangszerre. Jártam is 10 és fél évet,játszottam zenekarban,külföldön is voltunk, de most már meguntam,nem szeretem, nyűgnek érzem,pedig ennyi év után pont hogy az örömről kéne szólnia..ráaadásul nem is érek rá.
Abba szeretném hagyni de a szüleim foggal-körömmel ragaszkodnak a folytatáshoz. Hogy "ők csak ezt kérik tőlem". Meg persze a fenyegetés hogy nem fizetik az edzést ha nem járok..meg azzal érvelnek hogy hónapok alatt elfelejtem.(ez hülyeség,mert tudnék gyakorolni kölcsönhangszeren) Tény hogy ez így olcsó és van egy grátisz csellóm,amit vissza kell adni ha abbahagyom.
Anyámnak nagy álmai vannak hogy milyen zenekarokban kéne játszanom,meg kicsiket tanítanom de ez sose fog menni,ha nem szeretem és nem érdekel amit csinálok.
Szerintetek is hülyeséget csinálok?
Felnott ember vagy, azt csinalsz amit akarsz.
Ha nyugnek erzed, hagyd abba. Keress egy olyan foglalkozast ami erdekel, ami oromet okoz, ami motival, zenelni meg zenelhetsz hobbiszinten, ha akarsz.
5
Igen,és tudnék gyakorolni is havonta.
De neki a mániája hogy mindent elfelejtek heteken belül.
sajnos, igazt van a felejtést illetően anyukádnak (az erőltetést illetően nem) Zenész mondta: ha 3 napig nem gyakorlok, megérzem, ha egy hétig már a közönség is megérzi...
Pablo Casals mondja:
"Nyolcvan év óta mindig ugyanúgy kezdem el a napot. Nem gépies rutin ez, hanem lényeges része a napnak. Leülök a zongorához és eljátszom két Bach prelúdiumot és fúgát. El sem tudom képzelni, hogy másként is kezdhetném. Olyan ez, mint a házi áldás. Nekem azonban mást is mond. Újra felfedezem vele azt a világot, amelynek örömmel alkotom részét magam is. Ettől a zenétől eltelek az élet csodájával, azzal, milyen hihetetlenül csodálatos dolog, hogy emberek lehetünk. Sohasem ugyanaz ez a zene, soha. Minden egyes nap valahogy új, elképesztő és elmondhatatlan. Mert Bach olyan, akár a természet, akár a csoda!
*
Szóval, ha abbahagyod, el fogod veszíteni ezt az utat. Kérdés: van-e valóban egy másik, amelyet sajátodnak érzel?
Ez lenne meggyőző a szülők felé. Mert valóban, ha nem a te utad, nem szabad erőltetni.
Szerintem hülyeséget csinálsz. A szüleid a kezedbe adtak egy lehetőséget, amiben ráadásul tehetséged, szorgalmad is van. A mai világ nem arról szól, hogy az emberek azt csinálják, amit szeretnek, hanem azt, amihez értenek. Te a zenéhez értesz, tarts ki mellette!
Tudom, hogy úgyis le leszek pontozva, amiért nem állok ki amellett, hogy dobj el kapát-kaszát, és tanulj valami mást. De én már ismerem a munkaerőpiacot: amiben van gyakorlatod, ott nyerő vagy. Neked ebben van gyakorlatod.
engem a szüleim beírattak társastáncra 9 évesen.
három évig jártam úgy, hogy csak a kispadon ültem minden héten háromszor két órát.
ők azt gondolták én ettől nőiesebb leszek, mert ugyan szép nő vagyok, de egyébként férfi fejjel gondolkozom. (nem vagyok leszbi csak kemény csaj)
egy idő után a tánc oktatója hívta el a szüleimet hogy beszéljenek erről.
hiába erőltették anyámék, ha egyszerűen nem állok be, nem lehet velem mit kezdeni, anyám 3 évig dobta ki a pénzt hiába, harcművészetre viszont nem engedett járni (felnőttként bepótoltam)
szóval ha az oktató beszél a szüleiddel talán hatásosabb.
nekem bevált, pedig igazán ellenállást nem tűrő, zsaroló szüleim voltak.
35/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!