Fiatalok, akik még a szülőkkel élnek! Ti mit csináltok a családdal?

én mióta visszaemlékszem a dolgokra, azóta nálunk is ez van. Nagyanyámék a szomszédunk. Anyámék hazajöttek a munkából, faternek az volt az első hogy félóra alatt leitta magát, anyám átült a szomszédba nagyanyámékhoz, én meg itthon elfoglaltam magam amivel éppen tudtam. Mivel egy TV volt a házban, azt meg fater magántulajdonnak tekintette, bevágta magát elé a fotelba, persze akkor már bevolt nyomva, bekapcsolta, fejét hátralökte és horkolt a tv meg ment. Ha átakartam kapcsolni valami értelmesebb műsorra, akkor kizavart. Ezt hamar meguntam, és inkább suliból hazajövet mindig beugrottam a könyvtárba és kikölcsönöztem könyveket, otthon pedig azokat olvasta, mivel mást nem tudtam. Ez volt 7-14 éves korom között. Később sem volt jobb, mert akkor már rámlehetett tolni odahaza a munkát, amit ugye fater a bebaszások miatt nem végzett el, max hétvégén délelőtt, az mind rám maradt. Egyszer megkérdeztem 15 évesen hogy nem veszünk egy számítógépet? Egyből jött az egyhangú válasz hogy NEEEEM!, nem is kérdeztem én többet otthon semmit. Mikor éppen nem volt otthon rámbízva valami szopós munka, akkor biciklire pattantam és elmentem a haverokhoz focizni. Nálunk az olyan dolgok, hogy megbeszéljük hogy mi volt a suliba, van e valami problémám stb. , ilyen nem volt. Nyaralás, utazás valahova, valami program, szülinapi buli, névnapi buli, ilyen soha nem volt. A rokonságomból csak anyai nagyanyámat ismerem mert ő a szomszéd, és ennyi. Elbaszott egy család a miénk, de nekem ez jutott. Ezért is léptem le otthonról és nem is voltam otthon 18 éve. Ők nem kerestek soha, én se őket.