Ti mit gondoltok azokról a belföldi egyetemistákról, akik havonta-kéthavonta látogatják meg szüleiket? Elítélendő?

Nem elítélendő. Egy pécs-bp távolság 5000 ft oda-vissza, az út intercityvel is 3 óra, sebessel 4. Abból egy hétig lehet enni, ba be tudja osztani a pénzt.

Egy barátnőm békescsaba-kaposvár vonalon mozgott, az 8 óra utazás volt. Nyilván nem ment haza minden héten.

nem..

sokan már középiskolában sem mennek haza minden héten, ha kollégisták

én havi 1-szer maradtam benn 14-19-ig

aztán lettem egyetemista, hetente, majd 2 hetente jártam haza…a vége felé csak havonta, 1,5 havonta..

haza soha nem költöztem, most is havona másfélhavota megyek a szüleimhez

a férjem régen sem ment haza havpota.. jelenleg hozzájuk évi2-3szor megyünk, nem élünk külföldön..

ki ítélne el?

nekünk jó így akkor másnak miért fáj?

Ritka értelmetlen kérdéseket tesztek fel ma.

Nyilván aki Szentesen lakik és és a Szegedi Egyetemre jár, az akkor megy haza, amikor jólesik neki.

Szentesről Győrbe járni már közel sem annyira vicces. Sem időben, sem pénzben.

Szerintem nem is csak attól függ, hogy mekkora a távolság.

Bár már nem vagyok egyetemista, de külön élek a szüleimtől, mindannyian Budapesten. A szüleim elváltak, így alapból két családom van, plusz párom családja. Ha csak egyszer megyünk egy hónapban mindenkihez, akkor már csak egy teljesen szabad hétvégénk marad egy hónapban. Emellett megvan a magunk élete, dolgozunk mindketten, és emellett tanulunk - mindkettőnknek muszáj továbbképeznie magát a szakmán belül, amire sokszor csak hétvégén jut idő. Plusz ott a háztartás is, és valamikor ki is kéne kapcsolódni.

Így, bár csak néhány megállóra lakunk egymástól, sokszor én is csak kéthavonta jutok el a szüleimhez. Akik amúgy ugyanígy élik a saját életüket, szóval van olyan, hogy felhívom őket, hogy a hétvégén otthon vannak-e, de épp nem érnek rá, és eltoljuk egy héttel a találkozót.

27N

Ja, még annyit hozzátennék:

Telefonálás...van hogy naponta telefonálok, beszélek öcsémmel, anyámmal, vagy ők velem, ha érdekes dolog történik, de van hogy 1-2 hetente telefonálnak csak hogy megvagyok e még. Egyszerűen élem az életem, megy a mókuskerék, ők is élik az életüket, nincs igazából mit mesélni. Meg egy idő után az ember bele is un a sok "mesélésbe" amit akar azt megbeszéli a párjával, ismerőseivel.

Vagy hazamenés...hazamegyek, beszélgetnék velük, de elkussoltatnak mert épp xy megy a tévében...onnantól kedvem sincs hozzájuk szólni egész hétvégén. Meg alapvetően elmondható, hogy telefonba messziről többet beszélünk, mintha otthon ülök.