Ti mit gondoltok azokról a belföldi egyetemistákról, akik havonta-kéthavonta látogatják meg szüleiket? Elítélendő?

Nem elítélendő. Valamiért nem jó a kapcsolata a szüleivel vagy már leszakadt a szüleiről.

Ha a szüleid rótták fel neked, akkor gondolom hiányzol nekik. Másoknak meg semmi köze hozzá. Ismerek nem egy olyan embert, aki ilyen gyakorisággal jár haza.

Miért lenne elítélendő? Mindenkinek másak az igényei.

Lehet örül az önállóságnak, sok a dolga, nem jó a kapcsolata szüleivel, barátok, szerelmek miatt nem megy. Nekem pl kicsit mindegyik megvan. Apám alkoholista, mindig áll a bál otthon, és egyszerűen semmi kedvem a folyamatos ordításhoz, idegeskedéshez. Másik meg hogy ha hazamegyek mindig jönnek a "fél percre ráérsz" szöveggel és elmegy az egész napom, úgy hogy se nem pihentem, se a dolgaimmal nem haladtam.

Az sem mindegy, hogy a vonat út 3-4 óra, plusz helyik buszok 1-1 óra, plusz pakolás, 2x fél napom elmegy csak az utazással. Ha pénteken megyek haza, vasárnap délelőtt már készülni kell vissza, marad 1 napom. De volt hogy vidéki barátnőm volt, és csak hétvégén tudtam vele találkozni, ilyenkor inkább vele voltam. Na meg ő is pont az a lány volt aki hétvégére már kivan hogy nem látja a szüleit, és el se tudta volna képzelni hogy véletlenül 1 hétvégét együtt töltsünk kettesben, mert 2 hetet ő nem bír ki a szülők nélkül.

Én is csak kéthetente járok haza. Győrben tanulok, itt is élek albérletben a suli miatt, de apu Pesten van.

Emellett van egy 4 éves párkapcsolatom is, pár éve már együtt is élünk, és mivel nyilván a párom is szeretne hébe-hóba hazajárni a szüleihez, ezért csak így tudjuk megoldani a dolgot; egyik hétvégén az én családomnál, másik hétvégén a barátom családjánál vagyunk. Apu még nem panaszkodott miatta, hogy miért csak kéthetente lát, meg hát telefon is van a világon, tudunk beszélni egymással, egyáltalán nem muszáj teljesen elszigetelődni a szülőktől arra az időre sem, míg nem vagyunk otthon.

Ettől függetlenül szerintem nincs benne semmi rossz, ha az ember ennyi idősen már önállósodik egy kicsit és szép fokozatosan le-leszakad a szülőkről, nem kell minden héten hazajárni. Néha egy kicsit nekem is terhes, hogy nincs egy nyugodt hétvégénk kettesben a párommal, mert minden pénteken úton vagyunk vagy ide vagy oda. Igaz, hét közben is együtt vagyunk, de az azért más, nekem ott az egyetem, neki a munka, nincs annyi időnk összebújni, estére általában mindketten fáradtak vagyunk. Hétvégén pedig az időnk nagy részét elviszi az utazgatás ezzel az ide-oda ingázással. Úgyhogy én a magam részéről teljesen megértem azt, aki nem jár haza olyan sűrűn. Másfelől az is érthető, hogy a szülőknek igenis hiányzik a csemetéjük, szeretnék őt többször otthon látni. Nyilván nekik sem lehet könnyű ez a helyzet.

De sajnos ez az élet rendje, a gyerekek felnőnek és bizony előbb-utóbb úgyis kirepülnek a fészekből. :)

Mindenkinek más az igénye, kérdező, ezt a szülőnek is meg kell értenie. Volt olyan évfolyamtársam, aki naponta beszélt telefonon a szüleivel, én meg hétszám nem, csak hétvégén amikor hazamentem, vagy ha valami tényleges közlendőnk volt.

Eleinte minden hétvégén hazamentem, aztán már csak havonta. Nyilván ezért sem szólt senki sem. Soproni évfolyamtársam is legfeljebb havi egyszer ment haza Szegedről...