Pezsgőt bontok minimum. Bocsi de sajnos ilyen a helyzet. Nekem sem kellemes, lehetett vna másképp de ő azt választotta h megkeseriti az életem minden egyes pillanatát. Jobb lesz nélküle.
2019. szept. 3. 23:31
Hasznos számodra ez a válasz?
12/27 anonim válasza:
"Eljárok egy rumbát!"
Louie élete után szabadon
2019. szept. 4. 02:21
Hasznos számodra ez a válasz?
13/27 anonim válasza:
Nálam még él mindenki, de nagyon sokat gondolok rá én is. Van hogy még a sajátomon is. A baj csak az hogy én inkább az a sírós fajta vagyok és még akkor is sírtam amikor a papám testvére halt meg akkt amúgy nem is ismertem. A másik papám meghalt a születésem elött 3 év után a mamám is úgy hogy eléggé ki voltam. Persze ezek a sírások 1-10 percig tartanak de utána abbamaradnak.
2019. szept. 4. 06:26
Hasznos számodra ez a válasz?
14/27 anonim válasza:
Ne törd ezen a fejed előre.
Sehogy nem leszel "túl" rajta.
65f.
2019. szept. 4. 13:30
Hasznos számodra ez a válasz?
15/27 anonim válasza:
Nekem akkor facsarodik össze a szívem a halálára gondolván, ha az unokák bőrébe képzelem magam. A legnagyobb, immár kamasz gyerekem nagyon kötődik az anyámhoz, teljesen összeomlana, a legkisebb pedig még 2 éves sincs, nem is emlékezne rá, és ezt nagyon szomorú gondolatnak találom. Nekem még mindig él a nagymamám, jó lenne, ha a gyerekeimnek is csak felnőtt korukban kellene elbúcsúzni az övéktől. Nekem is hiányozna az anyám, űrt hagyna maga után, hisz naponta beszélgetünk, minden bánatom és örömöm megosztom vele, de azt érzem, attól még mennék tovább az utamon, nem roppannék meg, tenném a dolgom tovább, és igyekeznék továbbadni a tőle kapott jót a három gyermekem felé. Azért remélem, még pár évtizedig velünk lesz.
2019. dec. 14. 14:34
Hasznos számodra ez a válasz?
16/27 anonim válasza:
Apu halt meg másfél hónapja. Szörnyen hiányzik, szerintem max megszokom hogy nincs, de igazán feldolgozni...hát egyszer, talán...
2019. dec. 14. 20:12
Hasznos számodra ez a válasz?
17/27 anonim válasza:
3 éve halt meg anya. Próbálok arra gondolni, hogy csak előre ment, majd ha eljön az idő megyek utána és, hogy neki ott sokkal jobb mint nekünk itt. És hogy tudja, látja mi van velünk.
Soha nem múlik a hiánya. A fájdalom tompul már nem olyan éles de van.
Valahogy beletörődik az ember. Sodor tovább az élet.
2020. dec. 23. 06:40
Hasznos számodra ez a válasz?
18/27 anonim válasza:
egy ember akkor hal meg igazán, ha már senki nem emlékszik rá.
Nos én az őseimre minden nap gondolok ha csak egy pillanatra is...nekem ez pont elég.
Az anyám a karjaim közt halt meg, a kiérkző ügyelet már nem tudta megmenteni.
Fura, de megnyugtató, és felemelő érzés, hogy aki nekem életet adott, az a karjaimban halt meg, nem kórházban, vagy máshol.
Ettől megnyugtatóbban nem lehetett elbúcsúzni tőle.
2020. dec. 23. 07:46
Hasznos számodra ez a válasz?
19/27 anonim válasza:
Én eddig “csak” a nagyszüleimet veszítettem el, de az is nagyon fájt... :( Nagyon sokszor eszembe jutnak, és ha a volt házuk közelében járok, összeszorul a szívem... nagyon szerettem őket.
Nekem sokat segített, hogy beszédet mondtam a temetésükön.
2020. dec. 23. 08:45
Hasznos számodra ez a válasz?
20/27 anonim válasza:
Nekem a nagymamám 9 éve halt meg. Az utolsó évében fekvőbeteg volt. Azt nehezen fogadtam el. Évekig álmodtam róla, rengeteget sírtam.
A nagyapám a múlt hónapban halt meg. Őt még a halála előtt 3 hónappal elsirattuk, mert érszűkület miatt amputálták az egyik lábát. Azelőtt egy jó kedélyű, korához képest jóképű, jó tartású és szellemileg jó állapotban lévő öregember volt, aki szeretett olvasni és kártyázni.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
